Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - P. Gulácsy Irén: Indul a gálya!
P. Gulácsy Irén: Indul a gálya! Nézhette fogcsikorgatva, hogy szorgoskodik az élő testen egy kövérpotrohú, undorító légy. Hogy rakja a nyitott ‘sebékbe förtelmes petéit. Nem segíthetett a szerencsétlenen. Másnap pedig, mire föleszmált, az istenadta rabtárs már nem zihált. Nem köhögött. Elkékült, halott voll. Megölte a szája belső roncsolódásából tüdejére szivárgott szilvalészerü vér: a vizenyő... Az őrök nem törődtek vele. Ott hevertelték napokon át, mig csak a tűrhetetlenné váló levegő önmagukat is terhelni kezelte. Akkor valahára kioldozták láncaiból. Megragadták lábainál fogva és kivonszolták a teremből. Ilyen és ehez hasonló szörnyűségek játszódtak le a pajta más helyein is. A rabok mind után szorgalmasabbak ésriaatabbak lettek, hogy az arcukra kiülő rettegés végűi valóságos szörnyetegeket torzított belőlük. Kemény próbáit jelentették az efajta események János akarat-iskolájának! De nála a megdöbbenés és iszonyat is haszonná fordult. Jobban Isten és a vallás felé terelte belső szemléletet. Mostantól, ha szenvedőket hallott jajveszékelm, imádkozott könnyebbedésükért. Ha pedig az áldozatok kiszenvedtek, megnyugodott a gondolatban, hogy földi vezeklésük ideje már elmúlt és lékük ott áll már az édes szelidségű Krisztus előtt, akinél bizonyára vigasztalódást Laláinak. Ö maga nem adta föl a harcot, se a mögötte maradt élei folyamatosságától nem akart elszakadni. Elsősorban tudnia kellett, hogy mennyi idő telik odakünn a nagyvilágban, mialatt ők alvilági életüket tengetik i Gondolkozott a mód fölött, amivel a napok múlását megjegyezhetné. Végezetül az az ötlete támadt, hogy hüvelykujja körmével minden esti fohász előtt rovást karcol lapátja nyelébe. Hogy, pedig ennek a szerszámnak mondhatatian fárasztó mozgását megkönnyítse, különböző jelszókat keresgélt s azokat cserélgette : — «Márt-sad !» — «Húz-zad !» Hát bizony sovány szórakozás volt ! De egy-egy kis időre mégis elfoglalta az értelmét. Később ki is bövitetle azzal hogy hozzácsengő rímeket keresett a jelszavakhoz. Két vers mindennap el kellett, hogy készüljön. Emellett elhatározta, hogy több érdeklődést tanúsít saját munkája iránt, kikezdte számlálni evezőjének merítéseit. Félnap alatt — aminek leteltét az eLető-vályü adta 'hírűi — közei ötszáz nagy, mély ívelő evezőcsapás't olvasott meg i Szinte maga is megdöbbent a hatalmas teljesítménytől,.
