Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-09-01 / 7. szám - Szombathy Viktor: Csók Velencében

Szombathy Viktor: Csők Velencében

kabátszárnyon kapják az idegent, signore, una líra... milyen hatalmas postaszekrények, holnap irok az egész világnak!., itt, igen, az oszlopcsarnokok mellett... mély zsibongás... lámpacsodák, kékesbejátszó körvonalak,.. Istenem...

Megállóit a lépcsőn, az utolsó oszlopsor alatt s most már tudta : Velencét nem felejti soha. Szent Márk tere, ezernyi nép a kávéházak előtt és ezernyi szék, kőbe álmodott csodák, Campanile, a középen felzug a zenekar, fehérruhás angol matrózok kapaszkodnak egymásba, a lépcsőkön olaszok lés németek, angolok és csehek ülnek, a Márk-templom kupoláján visszaragyog az esti fény s a Canal Grande pötyögős hullámain éhes gondolások csapnak az idegenre. Pénzcápák. A Szent György templom táján szerenádhajó ring, lampionja alatt valaki táncol, idehallatszik az ének.

Úgy futkosott, mint egy gyerek. Sötét sikátorokban tűnt' el s néha felmerült a Rialto, vagy a Danieli táján, egy apró cukrászdában fagylaltot evett, valami lármás osteriában gyors-kávét ivott, aztán loholt tovább, mintha életét fenyegetné veszedelem.

ö volt az utolsó megérkező a szállodában. Mérges kapus nyitott ajtót, dünnyögését az egylirás sem enyhítette, úgy osont föl a lépcsőin. A második emeleten idegenforgalmi horr kolóversenyt tartottak éppen s a szobában két elszánt moszkitó várta orvul. Éjjel arra ébredt, hogy hatalmas tenorhang dalol bús szerenádot valamelyik ablak alatt. Sokáig énekelt az ismeretlen trubadúr, dala végigzengett az alvó lagúnák föflöttí s itt-ott is nyíltak ablakok. Valaki elkiáltotta magát «grácie», aztán csobbant az evező s ujult harcot indítottak a moszkitók.

Különös, nehéz éjszaka volt. Trubadúr és moszkitó, Dubarry ágya, magyar szalámi, a spaghetti nyomtatéka, San- Marco és szerenád, keskeny sikátor, — egyszer gondra ébredt, talál-e megfelelő fényképészt a filmjei számára, hajnalban felriadt, hogy nem hall autótülköt, s szekerek sem zör rögnek az ucca aszfaltján.

Reggel újra belevágott. Még aludtak az üzletek s a temS plomokat akkor kezdték söpörni, már a Frari teplom felé járt s a Bádeckerrel kezében hadonászott. Később nyíltak az üzletek, halszag terjengett a sikátorok közölt, minden sarkon egy templom, minden ház oldalán uccajelző, jó Istenem, hogyan talál el itten a postás, vagy a végrehajtó? Az ósdi, barna épületeket nem lepte por s egyetlen fa nincs a vidéken. Meglepődött, amikor egy falragaszt olvasott a halcsarnok tájékán: Comune di Venezia, - Velence község, nos, szép kicsi község, mint otthon Rimaráhó... aláírva: II podesta... hát