Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Szombathy Viktor: Csók Velencében
Szortibathy Viktor: Csók Velencében a dózse már meghalt? A közlekedési rendet szabályozta a plakát, milyen furcsa •: Velencében közlekedési rend, közlekedési rendőr, a lagúnákban s a Canal Granden, mint Pesten a Berlini téren, ahol összefolyik az emberhullám. Ott álldogált egy apró piazzán, szökőkutnak támaszkor dott s ekkor.... ...Igen, mindig is azon tűnődött, milyen lehet az olasz szépség. Tiziám festett-e hiteles vörös hajakat, vagy olasz lány csak éjfekete tehet? Kövérkés, mint Raffaello nője, vagy vékony s karcsú, mint a trecsento szüze ? S miért kell klasszikus könyvek élősdi jenek lemii? Hol az a képtár, amely a nőt... ...ott néz ki az ablakon. Bodros, sötét haját látja, az arca fehér s a szája csattanó piros iv. Csak a színeket rögzíthet^, egy pillanatig, a formákat még ném szívta magába a pillantás, ahogy kihajlik s mosolyog, olyan, mint a pünkösdi rózsa a piszkos parasztudvar közepén. Milyen szurtos ez az ucca is. Velencei ucca. Patriqiusok ivadéka az a lány. Nevet és csicsereg. Közelebbmegy a házhoz. Kicsi boltok szoronganak a földszintjén, csupa zöldség, sajt és száraz hal. Óvatosan nyújtja ki a nyakát, szeretne felágaskodni a második emeletig, behajolni az ablakon, mint a mesebeli herceg. Milyen kedves az a nő!... Kissé hátrább megy, hogy jól szemügyre vehesse aházat, de akkorra a nő már eltűnt az ablakból s csak egy vékony-vékony csilingelő kacagás hullámzott utána. Sokáig álldogált még. Többé az a szép fej nem jelent meg az ablakban. Megnézte az ucca nevét: Via Bozzoli, felirta gondosan, aztán bement egy kis üzletbe, levelezőlapokat vásárolt, újra elsétált a ház előtt, fagylaltot majszolt s tizcsentézimósof kát osztogatott szét a körülötte ordítozó gyereksereg között.' A Rialtoi felé sétált. Halványan emlékezett az irányra, de a szűk és csavaros sikátorok, lépcsők, íves hidak közöttszámítalanszor elvétette az utat s kétszer is visszafelejtkezett a viat Bozzolira. Végre is egy suhanccal vezettette el magát aRialtohoz, kiderült, hogy az sokkal közelebb S egész más irányban, feküdt, mint gondolta. Bármerre sétált azonban, a pirosszáju nő arca ott lebegett előtte a dozse-palota árkádjai alatt, a Szent Márk mozjaikk épein, a Campanile óráján s a Virágos Kert árnyékos utain is... Velence, hívtál... Másnap reggel lázasan öltözködött, nem vetett ügyet egy, magános özvegy bús pillantásaira, —ott ült a reggeliző asztal mellett s teát ivott dupla rummal a fiatal özvegy, — rohant keresztül a, hídon, a portás még utánakiáltotta: ma nyílik a nem
