Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-09-01 / 7. szám - Weisz István: A Dunavölgy társadalmi tagozódása
Weiss István: A Dunavölgy gársága jóformán megsemmisült. Ezek a tünetek azonban a társadalmi békét és az összetartozás érzését nem érintették; a nagybirtokok felmorzsolódása és a kis földmives gyarapodása lassú, de állandó folyamat volt és a földmives tömegek a nemzeti eszmével azonosságukat minden lehető alkalomH mai igy 1848-ban is a legnagyobb áldozatok árán is kimutatták. Az is igaz azonban, hogy a magyar fel(ső osztályok az alsóbbakkal szemben sohasem tanúsították azt a lenéző modort, ami pl. az osztrák főurnak jellemzője. : A déli dunai államok közül eltérő volt a szerbek, románok és bolgárok társadalmi összetétele. A szerbek felső osztályát a rigómezei csata utáni évtizedekben a török kiirtotta. A szerencsétlen rája is csak a legnagyobb nélkülözések, szenvedések és megalázások árán biztosíthatta az életfolytonosságot és a fajfenntartást. A hős Karagyorgye harcai után nem alakult ki örökletes alapon felsőbb osztály. Az állami igazgatás és a korai kapitalizmus ott is sikereket jelentettek egyeseknek és családoknak; az előnyözött helyzet azonban nem vont maga után társadalmi tagozódást; Szerbia egységes és erős paraszttársadalom maradt. Még inkább ez a helyzet a bolgár társadalomra, amely a politikai elnyomatás alól csak a 70-es években szabadult el, tehát társadalmilag legkiemelkedőbb és az állami életben a legfontosabb helyekre egészen alacsony sorsból is kellett embereket kiválasztania, amint ezt pl. Sztambulov példája is igazolja. ; Némileg más a helyzet Romániában. A félszuverénitást élvező két vajdaságban képződött ki arisztokrácia, még pedig nagyrészt azokból a fanarióta családokból, amelyek oly sűrűn váltakozva ültek a fejedelmi székeken a Porta kegyelméből. Ezek részben már Stambulban szerezték gazdagságukat, részben gyarapították azt a csaknem állati sorban lévő és sokáig abban hagyott jobbágy rovására és nagy vagyonokat halmoztak fel. Ez az arisztokrácia azonban a legutóbbi időkig nemcsak eredetében, de érdeklődési körében is meglehetősen idegen maradt és az abszentizmus kiáltó példáját szolgáltatta. Nemzetének inkább a francia műveltség közvetítésével és nyugati összeköttetések teremtésével tett szolgálatot. A román társadalomban — ami a királyságot illeti — a polgári középosztály szintén fejletlen volt; ezt a hiányt pótolta a már régóta magasabb műveltségre szert tett és kitűnő, szabadon fejlődő tanintézetekkel biró erdélyi románság. Ha a Dunavölgy kérdését tárgyaljuk és megnyugtató megoldásra gondolunk, a politikai, történeti és gazdasági, különbözőségek mellett ezekre a társadalmi különbségekre, egymástól eltérő fejlődési menetekre is figyelemmel kell lennünk,
