Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István
Zapf László: Irodalmi arcképek Nem mintha a filozófiai alapgondolat ártana valamit. Sőt! Az iró mindent eseményekben mutat be. Az elmélet igazán kevés és épenhogy elkel. Hanem magukat az eseményeket nem állítja úgy be az iró, hogy olyan átforrósodottak és sodróak lennének, ahogyan azt a téma megérdemelné. Az olvasó nehezen tud belemelegedni a regény olvasásába. Az iró kissé nehézkesen kezeli az eseményeket. Nem mindig ott fogja meg őket, ahol a legérdekesebbek és keveset törődik azzal, hogy az átlagolvasó érdeklődését is felkeltse. Mindazonáltal meg kell állapítanunk erről a regényről, hogy elsőrendű irodalmi értéket képvisel és hogy abban, hogy nem lehetett olyan közönségsikerré, mintahogyan azt megérdemelte volna, nem csak a kezdő iró technikai és nyelvi nehézkességeit kell latba vetnünk, hanem a csehszlovákiai magyar olvasóközönség felületességét és közönyét is, valamint az egész kisebbségi magyar kulturélet szervezetlenségét is. Ugyanez vonatkozik Darkó második regényére, a Szakadékra is, azzal a különbséggel, hogy ebben a regényben már a Zúzmarával szemben nem csak az elgondolás nagyigényüsége, hanem a közönségsiker kellékei is inkább megvannak. A „Szakadék“ a magyar temperamentum, a szertelenség, a magyar dzsentris fenegyerekeskedés, az üzleti racionalizmus ellentéte. A regény hőse, Béri Balog Mihály, a háború után teljesen leszegényedett dzsentri-sarj. Előbb idealista tanulmányokra adta magát, majd minden érzelgősséget, könnyelmüsködést és dzsentris fenegyerekeskedést kiölve magából, józan és reális üzletember lesz, modern nagyvárosi életet és szerelmet él. Gazdag gabonakereskedő lesz Budapesten. Üzletfele, Berger úr, vigyáz rá, hogy ki ne üssön benne újból a magyar dzsentri. Ha valamikor véletlenül megfeledkezik magáról és könnyelmű üzleteket köt, akkor azzal vigasztalja üzletfelét: ,.A nagy baj csak akkor kezdődik, ha majd újra lóra ülök.“ A regény azzal kezdődik, hogy Mihály meglátogatja a Csehszlovákiába szakadt régi katonapajtását, Sólyom Gyula földesurat. Mihály még álmodozik valamikor idilli falusi életről, tiszta falusi lányról, de sokkal inkább benne él a nagyváros erotikájában, semhogy hatni tudna rá az ilyesmi. Vendégeskedés közben azonban egy u. n. „fordított szerelem“ csapdájába esik. Barátja öccsének, Gézának, akivel közben intim barátságot köt, — hőn imádott ideáljában, Nyékhegyi földbirtokos lányában, Nyékhegyi Zsuzsikában felismeri azt a kislányt, akivel egyszer egy éjszakát töltött Budapesten egy orvos lakásán, akinek szokása volt, hogy időnkint dorbézoló bachanáliákat rendezett lakásán. A fordított szerelembe úgy ugrik be, hogy a szemrevaló Zsuzsival folytatni akarja a viszonyt. Közben azonban, mikor már rendszeresen szeretkeznek, megismeri Zsuzsi élettisztaságát és igazi falusi élethitét.
