Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István

2apf László: Irodalmi arcképek

Megtudja, hogy Zsuzsi életében csak akkor egyszer bukott el annak az orvosnak a lakásán. Mihály igy lassan a legtisztább, legideálisabb szerelemmel szereti meg Zsuzsit. Nehéz dilemmába jut, mert felkel benne magyar természetének minden szertelensége, elfelejti üzleti kiegyensúlyozottságát, meggondolatlan üzleteket köt és addig ingadozik a magyar idealizmus és az üzleti realizmus között, mig végül is elveszti a lányt, és sokáig elfojtott alaptermészetének hirtelen kitörésében a robogó vonatból egy hegyi „szakadékba“ ugrik.

Ez a probléma vázlatos megjelenési formája. Erre aztán érdekes és dús mese fut fel. A probléma maga az lenne, hogy a magyar természet szertelensége és idealizmusa von Haus aus nem alkalmas a szabadverseny-demokrácia üzleti szellemére, a polgári kapitalizmus szimpla materializmusára. Csak az a baj, hogy ebben a regényben a magyar természet, mely az élet tisztaságát, lelkiségét, szentségét jelenti az üzleti szellem könnyelmű piszkával, lelketlen anyagiasságával szemben, hogy ez a magyar természet a virtuskodó dzsentriben teljesedik ki, ami elvégre nem volna hiba és nem volna lehetetlenség, ha ez a virtuskodást nem tette volna meg az iró egy abszolút erkölcsiség hordozójának az erkölcstelenséggel szemben és egy osztálytalan néplélek hordozójának az üzleti materializmus világviszonylataival szemben. Mert a dzsentri-pszichológia nem lehet egyrészt épen ennek az abszolút erkölcsiségnek idealizált hordozója, másrészt nem lehet annak, amit kollektív magyar balek tehetetlenségnek nevezünk, monopolizált kifejezője, ahogyan azt az iró a Mihály és Gyula beszélgetéseiből sejttetni akarja.

Talán leghelyesebb, ha igy fogjuk meg a dolgot: az iró nem akarta a kérdést kimeríteni, csak élesen felvillantani, aho» gyan az életben valóban jelentkezik: hogy t. i. a dzsentri-pszichológia sajátította ki magának a magyar nemzeti alaptermészet monopóliumát a történelem folyamán. Persze, ez nincs elég tisztán és öntudatosan kifejezve a regényben, ami esetleg félreértésekre adhat okot.

Viszont azt el kell ismerni, hogy a probléma nagyon sikerült és mesteri módon van a regény cselekvényébe beállítva. A „fordított szerelem“, mint az üzleti szellem csapdája, igazán izgató és szépen megirt eseményekben bonyolódik le. Igen nagy hiba van azonban a regény első felének technikájában. A kezdet in médiás rés indul el. Az előzményeket aztán, Mihály előbbi sorsát, az első 100 oldalon tudjuk meg. Ez az első száz oldal a regény gyengéje. Sok benne a párbeszéd, az előzmények megokolása és kevés a cselekvény. Mihály alakja nem domborodik ki elég markánsan a hagyományos magyar dzsentri élet típusai közül. A regény tulajdonképeni bonyodalma, a „fordított szerelem“, csak a századik oldal táján indul meg. Min