Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Irodalmi arcképek - Zapf László: Darkó István
Zapf László: Irodalmi arcképek Széllé Laci a Tátra alatti kisváros gazdag gyártulajdonosának a fia. Lágy családi körben, polgári biztonságban anyai jósággal és puhasággal nevelkedett. Gyerekcsínnyel kilövi a sánta özvegy szomszédasszony beteges, frászos fiának, Güzünek a szájából flóbertjével a villanykörtét. Güziire rájön a rossz vicctől a nyavalyatörés betegség. Laciék elájulva viszik haza az anyjához, aki a Laci szeméhez vágja, hogy „rablófióka“ és hogy a Güzü apját, a szegény Osgyán lakatost a Laci milliomos apja ölte meg. Lacira rettenetesen hat ez. Az apja azt a felvilágosítást adja neki, hogy Osgyán lakatos egy munkásküldöttség vezetője volt egy sztrájk alkalmával, késsel rontott őrá, a gyár tulajdonosára, mire elbocsájtották és a vonat alá vetette magát. Mikor látja Laci rémületét, azt a felvilágosítást adja neki: „Választani kell: jóllakni akarsz-e vagy azt akarod, hogy belőled lakjanak jól.“ Laci érzi, hogy lágy és érzékeny szivével nem lenne képes azt az erkölcsi krédót beváltani, mire nagy, hatalmas és imádott gyárigazgató apja tanította. Közben rájön érdekes tapasztalatok árán, hogy azok a szegény fiuk is, akiket ő szeretett, gyűlölik őt, mert gazdag embernek fia. Látja, hogy a szegények egymás közt is mennyire gyűlölik egymást. A regény meséje aztán az, hogy az érdekes propozició után a legkülönfélébb események keretében ki akarja ölni Laci magából gyerekes csökönyösködéssel és nagyotakarással a veleszületett emberi jóságot és minden áron hasonló akar lenni az apjához. Az emberektől elvadul, a cserkészet demokratikus eszmékről szóló kátéját a vízbe dobja és megírja a „jó polgárság könyvét“, melyben nyíltan kimondja: „Minden elérhető szellemi és megszerezhető anyagi javat a magaménak akarok tudni.“ Az emberiességet viszont azért kell magából kiölni, mert ha olyan hatalmas gazdag ember akar lenni, mint az apja, akkor: „...az anyagi javak megszerzésénél emberies érzésem sokkal nehezebb akadályokra fog találni“. Mikor már majdnem kiöl magából minden emberiességet, apja szerencsétlenség áldozata lesz, Laci az utolsó pillanatban megtörik. De akkor üt ki a háború, mely annak a herrenmorálnak a „zúzmarája“, melyért Laci küzdött. A problematikának az elgondolása rendkívül nagyarányú és sikerült: az egész világtörténelem pszichológiája bennfoglaltatik ebben a diáktörténetben! Sőt az iró annyira megy, hogy bemutatja a herrenmorál reciprok végletét, a pietista aszketizmust és élettelen önfeláldozási mániát a „segéd ur“ alakjában. A Laci barátja, Tibor pedig meg is fogalmazza azt az erkölcsöt, melynek alapján az iró áll: „Mindenki gyönge, aki nem tud ellenállni túlzó vágyainak.“ (86. old.) Távolról sem ilyen sikerült azonban a regény megírása,