Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése
Lányi Menyhért: Saulus megtérése ben. Ha éji pille szállt volna a fáklyák fényénél, annak szárnyrebbenését is meghallhatták volna... És egy név béklyózó súlya órákká növelte e kinos percek hosszát. És Saulus tétován emelte fel tekintetét a serlegéről és értetlen zavarral kémlelt az elborult arcokon. A zeloták összeszoritott ökle megremegett az asztallapon, a farizeusok halálsápadt arccal ültek, harag rántotta össze bozontos szemöldöküket és rabban Gamaliel is pillanatra fáradtan hunyta le szemhéját mélyvizü szemgolyói fölött... Könnyed és játékos gondolat után keresett lelkében, hogy eloszlassa a dermedt csend súlyát és kinos mosollyal emelte serlegét. Ám mikor ajkához érintette, nem tudott inni a názáreti borból... — Békesség velünk — mondotta rabban Gamaliel és asztalt bontott. 2. Amikor a vendégek, fáklyavivők kíséretében eltávoztak és Saulus egyedül maradt, Idült villájának kertfelé nyiló tornácára, ahonnan látni lehetett a várost és a hegytetőn komoran Ég felé emelkedő szent templomot. Lelkén mégegyszer átsuhant Gama liel szavainak megnyugtató melegsége, azután a kinos percekre és Josuára, az álprófétára kellett gondolnia. Alapjában keveset tudott róla, hi5zcn Tarsus messze esett az eseményektől. Valami galileai mesterlegénynek mondják, aki elhagyta |s zerszámait, hogy uj tanok hirdetésének éljen. Mondják, ékes beszédű és a nagy tónál, ahol igéit hirdette, a szónak öblös visszhangja van és jobban megtapad a lelkeken. Úgy hírlik, egynémely súlyos kc^ü tanulatlan és nehézlelkü halász és mesterember tanítványul Szegődött melléje és állítólag a szegénység fogadalmában követik őt messze országutakra. Súlyos szavú lehet, mert a jeruzsálemi papok megdermednek nevének hallatára és gyűlölet futja el lelkűket. A hegyi városok templomaiban állítólag a gazdagok ellen lázi tóttá a szegény népet és a gazdagságot megbocsájthatatlan bűnnek minősítette. Hírnökök állították, akik hallották beszélni hegyekről és bárkák tetejéről, hogy a Törvényt tagadja... És Saulus arcát a harag pírja hevitette át, amikor erre gondolt. Mert a Törvény a nemzet védbástyája. Izraelt lenyűgözhetik rabsággal, megtizedelhetik kard élén és betegségekkel, megalázhatják a porig idegen urak tiszteletével, ám a Törvény annyi erővel és hittel fogja eltölteni a számban megfogyott utódokat is, ami elégséges lesz arra, hogy uj szabadságra támadjon fel a nemzet. Izrael kiapadhat egyetlen emberig, a Törvény mégis diadalra segíti. A Törvény az acél keret, amely körülfogja az elfakult képet, a Törvény eleven vért ömleszt az erekbe), Izrael addig áll, amig a Törvény megvan és a Törvény örök... Aki pedig a Törvény ellensége, az Izrael halálát akarja... És áld
