Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Lányi Menyhért: Saulus megtérése
Lányi Menyhért: Saulus megtérése Izráelt akarja pusztulásba dönteni, az résen legyen... Ö, mondják, nagyon is résen van. A papok elébeküldtek álcázott lelkű kémlelőket, fulánkos kérdésekkel, amikből a tekercsekből nyert bölcsesség gyors és kivédhetetlen hurkokat tud kötni. És e kérdések fenyegető élén már érződik a szinhedrion kemény szigora. Ám ő úgy mondják, a szenvedély legégőbb .pillanataiban is tud uralkodni érteimén. Róka a lelke, amely megtalálja a menekvés odúját. Úgy mondják, hivő tanítványai előtt egy ilyen papi kém azt kérdezte tőle, vájjon illő-e fizetni a hatalmat bitorló rómainak adót. Finom csapda, amin ingerlő csalétek kisért. Mert, ha Izrael segítője ajánlatosnak tartja, hogy a bitorlónak fizessenek adót, akkor minő prófétája ő Izraelnek? Ha pedig megtagadtatja az adót, akkor a törvény kezére szolgáltatta magát. Ám ő a kitérés bölcsességét mintha jeruzsálemi főiskolán tanulta volna, mert a csapdán biztosan átlépve,1 ime ilyen ravaszsággal szabadította ki magát a kérdés hurokjlából. «Add meg az Istennek, ami az istené és a császárnak, ami a császáré...» Hm, vájjon mióta a próféták tulajdona a fondorlat bölcsessége is ? Próféta? A régi nagyok példája néha felkavar egy-egy sekélyes lelket, ha átizzanak a törvény egynémely szakaszán, vagy uj magyarázatát találják meg a régi formán. Sok a megszállott, mióta Judeára ránehezült a vasjárom, de a régi nagy szavak ismétlése most idegen parancsok vasfalába ütközik. Az idegen királyok türelmetlenebbek Izrael egykori nagyjainál, akik az ostorozó szavakat Istentől jött rovásnak vették. Az idegen, esztelen bitorlásban nem tűr bírálatot, aminthogy a büzhödt tetrarcha ünnepi vacsorán külön, meglepetésként ezüst tálon hozta be valami Jochanan nevű uj próféta fejét, felesége megrágalmazóját. Az igazságot manapság csak lefejezve tálalják ezüsttálra, az igazság ma húzódjon meg acél tokban, hogy ébredése pillanatában gunyolója fejét szabja le. Próféta? Hol van ma Ézsájás kemény szava, Jeremiás testet rázó zokogása, Illés lángszava? Izrael ma feszüljön meg a kígyó alattomosságában, feszítse meg izmait, de ne hallassa zokszavát... Aztán micsoda próféta ez, aki még átkainak merész szavát se hallatja, mint az az oktondi módon veszélybe rohanó Jochanán. Úgy mondják, nem szidalmaz, nem átkoz, nem sir Izrael rabságán, szeretetet hirdet az ellenséggel szemben és békességet... Békességet! Saulus türelmetlen és haragos mozdulatot tett kezével. — Békességet, miután elrabolták szabadságunkat és jogunkat a szabad nemzetek között? Mi béküljünk, miután megraboltattunk ? Megbéküljünk, hogy ellenségeink diadalma örök legyen ? Hiszen ez a Törvény hatalomra támasztásáról való örök lemondás volna. Hiszen ez a Mindenható igazságának
