Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget

Dallos István: Tanulmány

teljes, de áttekinthető képet adnak a nyelvjárás egyedülálló mondatszerkesztési módjairól. Az említett tanulmányban megjelent népmese, népdal közleménye és mondatcsoportositása élénken illusztrálja a nyitravidéki palóc nyelv mondattanát.

Miből lett a gomba ?

Hát mikor még Krisztus Urunk Szem Pétervé a földön járt, eccer nagyon megtalát éheznyi. Aszongya Szem Péternek:

— Te Péter !

— Hallom Uram teremtőm.

— Én éhes vagyok, mennyünk be valahová.

— Jó lessz bizáz, Uram teremtőm, mer má én is éhes vóník. Ippen egy szegíny asszonhó talátak bemennyi. Mivelhogy Krisztus Urunk nem ít másvá csak tiszta ídes tejvé, ászt hozott neki a zasszony, aki akkor ippen kinyeret sütött. Míg az asszony a tejé járt, Péter, aki nagyon szerette a lángos lepínt, és ajditott eggyet a pitarba, fokta a zegíszet, betette a kebelibe.

Krisztus Urunk jó tutta, jó látta észt, de nem szót egy árva szót se. Behozza a szegíny asszony a tejet, megeszik, osztén mennek tovább.

De Péter mindig émaratt ekkicsint, hogy a lepínbő eggyet haraphasson. Krisztus Urunk, meg mindig uccsináta, hogy akkor szőj jón hozzá, mikor Péternek tele van a szája.

Péter röstellette a dógot nagyon, nem akarta, hogy Krisztus Urunk megtuggya, hát valahányszor szót hozzá Krisztus Urunk, mindig kiköpte a darab lepínt, amija a szájába vót. így osztén Péter aggyig-aggyig harapdáta a lepint, hogy eccer éfogyott.Visszanyíz utána nakkeservesen, hogy híjába lopta, nem magánaklopta. Hát uramfija mit lát? Minden darabbó, amit kiköpött, eggy-eggy gomba lett. Azé ollan puha a gomba, mind a frissen sűtt lángos lepín.

Népdal.

Nincs szebb kástíl a nyitrai kórházná Nincs szebb orvos a zottar-i orvosná Kik szemire főteszi a zokulárt Úvvizsgája azt a beteg kis leányt. A nyitrai kórház udvar kavicsos Rajta sétá a kórházi főorvos Főorvosur aggyon Isten Jónapot! Aggyon Isten barna legíny mi bajod? Főorvosur igen nagy a kírísem