Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Figyelő - Szombathy Viktor: A falu kulturája
Figyelő vesebb műveltséget csöpögtethettek a falusi iskolásgyerek elméjébe s igy műveltségi tekintetben helyenként elmaradtak. A legifjabb generációt ismét nagy szakadék választja el az előző kettőtől, mert ez már a csehszlovák iskolapolitika szellemében művelődött s lassan tért át a hatosztályu elemi iskola rendsze-i réről a nyolcosztályos szisztémára, ami, természetesen, semmiképpen nem múlhatott el nyom nélkül a falu műveltségi állapota fölött. A nagy ellentét, apák s fiák között ezen a ponton tört ki legelőször: az apa még magyarnak tanulta Mátyás királyt, a fia, ha tanították, már románnak s újabban léptennyomon találni magyar iskolásfiut, aki a szlovenszkói városok magyar elnevezésével nincs tisztában s hamarább érti meg Uzhorodot, mint Ungvárt, előbb tudja meg az Óriáshegység fekvését, mint, mondjuk mi a Csíki havasokat. A falu ismeretköre átalakult. Ez természetes is, hiszen számtalan fogalommal kellett megismerkedniök, mint nélkülözhetetlenekkel, és nagyon sok fogalmat a feledésnek kellett átadni, mint amire nincs többé szükség. A falu kultúráját, mint általában a mezőgazdasággal foglalkozók műveltségét az elemi iskolás műveltség, a falu lelki hagyományainak több-kevesebb erővel való ápolása s az egyszerű, bonyolulallan, elsődleges tapasztalatok határozzák meg legelsősorban. Ha magyar faluról beszélünk, ezzel a magyarság tömegének mezőgazdasággal foglalkozó részét kell általában érteni. A magyar falut ma még a földmi vetéssel foglalkozó paraszt adja. Sokkal kisebb számmal vannak munkások, akiket Délszlovenszkón még mindig ebbe a kulturközületbe kell soroznunk, mert a földmunkások, földtulajdonos parasztok és egyszerű gyári munkások életnívója, iskolázottsága és művelődési köre között eltérés mindmáig nincs. Az eltérések csak politikaiak. A kisiparosság is a faluhoz tartozik, de műveltség dolgában egy halvány árnyalattal előbbre van, viszont sokkal kisebb számú, mintsem lényegesen megváltoztathatná a falu kulturszinvonalát.A magyar ember természettől fogva igen értelmes, józan gondolkozásu és nagy jószándék van meg benne a művelődés iránt. Nyílt eszű és ha látóköre nem is széles, azon a mesgyén, melyen paraszti voltában haladni kell, Európában alig szorítja le valaki. A furfangosság nála évszázadok óta kifejlődött védekezési mód csupán s inkább csak azon a vidéken fejlődött ki benne, ahol többet kellett küzdeni. ellenséges viszonyokkal. Nyílt esze, jó fölfogása mellett azonban kulturálisan jobban elmaradott, mint nyugati kollégái. Nem lehet letagadnunk azt a tényt, hogy a falusi magyar ember mai napig is inkább csak a friss, jó nyersanyag szerepét tölti be, .más kifejezéssel élve: műveltség-felvevő keretei megvannak, azok azonban ki-
