Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-07-01 / 5. szám - Kritika - Féja Géza: A havas balladái
Kritika mai feszültségű helyzeteknek kiaknázása. Még csak nyomát sem látjuk a lélekrajznak. Nem csak az egyének, hanem a tömeg lélekrajzának, a front lélekrajzának, a fogság lélekrajzának sem. Hiába borzalmas esemény a háború, a két regény alakjai az élet mindennapi vágányán futkosnak. Mindkét szerző önmagát helyezte az események központjába. Schaller harmadik személyben, Gável első személyben. Ez utóbbi sok helyütt a fontoskodás határait súrolja, mintha társai között senki sem kelhetett volna vele versenyre vitézségben, ügyességben, találékonyságban, szervezőképességben, elszántságban és asszonyhódításban. Mindkét könyvben találunk érdekes és értékes helyeket. Gável kompozíciója azonban teljesebb, tökéletesebb és egységesebb. Schaller szerkesztése szétesőbb, lazább, mintha három részből állana. Nagy lendülettel indul neki. Azután letörik a szárnya. Porba hull. A vége felé ismét magára talál. Néhány érdekes élményt helyez a kirakatba. Mindkét szerzőnek azonban az a legnagyobb baja, hogy könyvét nem irta jól magyarul. Gávelnál ilyen mondatokat találunk: A zabkenyerünk szalmaszilánkjainak az eltakarására tápláló anyagot szolgáltattak (251. 1.), A kép még ma is a szemeim előtt (állítmány? 3. 1.), A vonatban már a második este következett el reánk... (15.), Az ezredet pedig csak innen számított kilencedik napon találtuk meg (24. 1. , A jajveszékeléseiktől egészen az ajtóig kisértetve... (280. 1.), Én kétoldali széles kilátással a bizonytalan jövőre utaztam.(9. 1.), Az üresen előlegezett kartonlapokra a következőket Írtam (14. 1.), A felbőszített harcos vésztjósló, mértföldes lépéseivel rohanásztam (111. 1.), Izgalmakban bővelkedő várakozásunk közben a hajnal .meghasadt (147. 1.). Schaller könyvéről pedig a legnagyobb jóakarattal sem tudunk mást megállapítani, minthogy okosabban tette volna, ha könyvét előbb németül Írja meg és azután fordittatja le olyan íróval, aki magyarul is tud. Egyáltalában nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a két háborús regényt, bármilyen szempontból, a szlovenszkói magyar irodalom nyereségének elfogadhassuk. (-r.) A HAVAS BALLADÁI Román népballadák. Fordította Kádár Imre. Az „Erdélyi Helikon' kiadása. Igaz örömmel vettem e gyűjteményt kezembe. Egyelőre eléggé elszigetelten, egyedül hirdetem itten a dunavölgyi népek komoly kulturális közeledésének szükségességét s halaszthatatlanságát. Holott ezáltal pillantanánk meg az ősi sorsközösséget s ettől már csak egy lépés: a dunavölgyi népek egymásra-találásának, új termő egységének a kérdése. A ma
