Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Kritika - Féja Géza: Szomory Dezső: Gyuri - Erdőházi Hugó: Uj hangok Tamás Lajos: Fonál mentén című verskötetében
Kritika SZOMORY DEZSŐ : GYURI. REGÉNY 1932. Két elemet látok ebben a munkában. Az egyik egy szamosmenti táj ezerszinü és ezerhúrú élete, melyben az emberek is ennek a tájnak fókuszai és továbbsugárzásai. A másik egy gyermek lírája, mely egy meg nem értő és ellenséges világ tájain zeng tovább. Szomory Dezső az Ady-nemzedék második vonalába tartozik, de e vonal legjobbjai közé való. És úgy érzem, szólnom kell e sokat sújtott iró magyarságáról. A magyar táj esztétikáját, rejtett érzelmi életét, a poézis beléje vetett ősi csiráit, bujdosó lelkét legfeljebb még Krúdy Gyula szabadította fel ilyen mély zengéssel. Azt is meg kell állapítanom, hogy Szomory Dezső alkotó művészete mélységesen rokon Krúdy Gyuláéval. Mindketten merengő lírikusok, valami parttalan lírai áradás jellemzi prózájukat. Mindkettőnek gyönge oldala a kompozíció, (bár Szomory e téren erősebb Krudynál) s alkotásaikat lírai egyéniségük sajátságos varázsa fogja inkább össze. Nem kötelezi őket a sűrítés törvénye, nem alkotnak kemény kezekkel plasztikus testet az élet folyton fortyogó és hullámzó lávasaráből, inkább egy-egy fonalát bontják végtelenné, egy-egy mozdulatát, egy-egy arcvillanását emelik tisztitó magasabb atmoszférákba. ök azok, akik az emberség egy-egy elhullott, vagy alig észrevett melódiáját fogják a kezükbe és hozzá hangszerelik a kozmosz zúgását. Vannak olyan oldalak Szomory új könyvében, melyek valóban feledhetetlenek. De az egész regényen valami multszázadbeli illat lebeg. Szomory állandó lírai feszültséggel dolgozik s ez a feszültség hullámzik, vannak hullámhegyei, de hullámvölgyei is. Lélektani vonalai nagyon biztosak, de váltakozik annak a lírai intuíciónak a fényereje, amely Gyuri benső életére folytonosan rávilágít... A fiatal irodalomról sokat csevegtek az utóbbi időben. Egyik fiatal esztétikusunk uj klasszicizmusról beszélt. S ennek volt is valami alapja, a megérzés helyes volt, de a skatulyázás rossz. Té íy az, hogy az Ad> utáni nemzedék semmi közösséget sem érez a lírai szétoldódással, hanem szintézisre, tehát kemény összefoglaló kompozíciókra törekszik. S igy Szomory új regénye már csak szép emléket jelent számára. FÉJA GÉZA UJ HANGOK TAMÁS LAJOS: FONÁL MENTÉN CÍMŰ VERSKÖTETÉBEN Tamás Lajos harmadik verseskönyve már nem „Üvegen keresztül“ érkezett. Nem az üveg mögül, a kényelmességből látta meg, esetleg élte meg a költő témáit, már a „Fonál mentén“ él, bent a közösségben. Ezt a fonál mentén igaz : nem a kollektivum megrázó tudatosítása dobta Tamás útjába, csak egy kispolgári keret, mégis az előbbire szeretnénk gondolni, megállapítva azt a szokatlan és leplezetlen szociális levegőt, ami Tamás verseiből most már kiáradt. Ehhez a szociális tenden-
