Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Kritika - Szombathy Viktor: Ursula Parrott: Szabad a csók - d.i. Bolyky János: Csodavárók

Kritika gazdag képsorozat illusztrálja. A képek azonban nem mind sikerültek. Kassa „régi kövei“ most már Wick müvében rendelkezésére állanak a Kassa művelődéstör­ténete iránt érdeklődőknek. Most már az egyes síremlékek behatóbb tanulmányozása is le­hetővé vált. Ezen a téren is sokat várunk Wick Bélától. GÖMÖRY JÁNOS Ursula Parrott: SZABAD A CSÓK Ennek az Ursula Parott neve­zetű hölgynek akkora sikere volt első magyarul megjelent könyvé­vel, az Ex-feleség-gel, — amit kölönben filmre is forgattak, — hogy a kiadó ellenállhatatlan vá­gyat érzett arra, hogy uj Orsolya­­könyvet dobjon piacra. Orsolya ezúttal kevésbbé malac, de regé­nye kevésbbé jó is. Elsősorban vontatott és a belőle kiszüremke­­dő, mindent ellepő amerikai szen­­timentalizmust már kívülről is­merhetjük. Jól tudjuk azt is, hogy Amerikában sokat isznak a nők s az első lapok elolvasása után már kétséges, érdeklődünk-e uj kok­­tej-keverési módok, vagy uj sze. retkezési alkalmak után. Isznak és szeretnek az egész könyvben, len­dülettel isznak és szenvelgősen szeretnek. Az Ex-feleség cimü re­gényke még tele volt érdekesség­gel, lüktetett, vonzott: ez az utóbbi már csak utánérzés, vontatott el­beszélése egy semmiképen sem csodálatos szerelemnek s mégcsak vonatlektürnek sem legalkalmasabb olvasmány, mert hosszadalmas. A férfi-hős, az él, Húsból és vérből van, a női hősnőre már csak rá­aggatta Orsolya a szép ruhát s erős ginnel itatja, hogy élő asszony be­nyomását keltse. Háromszáz lapon át vergődnek egymásért a szerel­mesek. A férfi akkor ébredt tu­datára, hogy a kis nyujorki görl éveken keresztül őt szerette halá­losan, amikor már a kis nő ki­szenvedett. Minekelőtte számtalan­szor a férfié volt. Itt bizonyos Ka­­méliás hölgy motívumok is belo­­póznak a szerelem dalába s álta­lában sok az utánérzés. Az ameri­kai fiatal nők csupán isznak és szabad életet élnek? Jó öreg Upton Sinclair, Theo­­dor Dreiser hol rejtőzködik ilyen­kor s Manón Lescaut hányat for­dul vájjon sírjában? Csak az ol­vassa el, aki időmilliomos. Sem­mi újat nem ad s még csak nem is pikáns. SZOMBATHY VIKTOR Ifj. Bolyky János: CSODAVÁRÓK (Versek.) Jóakarata ember verses gon­dolatai, de ezek a gondolatok már a tegnapéi. A csodavárás az el­múlt napok emléke. A kisebbségi magyar költő ma már arról dalol, hogy „nincsenek csodák“, hogy a finom tenyereket is kimarja a kapa, véresre harapja az ásó, ez a verejtékező életfentartás az a cso­da, amely majd megtenni a ma­gyar nép jövőjét. Bolyky János néhány sora magyar hangon mu­zsikál, de ez minden, amit valami kuszáit bánaton és összevegyitett érzéshalmazokon kívül ad. A szlo­­venszkói magyar falu egyik hangja

Next

/
Oldalképek
Tartalom