Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Kritika - Székely István: Dokupil István: Kell a szó - Gömöry János: Wick Béla: Kassa régi temetői, templomi kriptái és síremlékei 99 képmelléklettel
Kritika egymásután jelennek meg s alkotóereje mindig értékesebb eredményeket mutat fel. Sajnos, e munkálkodásáról keveset tud a nyilvánosság. És ennek magyarázatát nem tisztán Wick Béla közismert szerénységében keresem. Oly sivár, sőt sok tekintetben oly reménytelen tudományos életünk, hogy minden tudományos munka elvész a közöny sivatagában. Nincs tudományos folyóiratunk, amely értékelné, számontartaná a szlovenszkói Írókat és müveiket.De épen azért, mert ilyen a magyar tudományos élet Szlovenszkón, kétszeresen meg kell becsülnünk és értékelnünk azoknak munkálkodását, akik nem riadva vissza a társadalom közönyétől,müveiket könyvalakban is megjelentetik. Különösen akkor, ha az. itteni kultúra szempontjából értékeset, maradandót alkotnak. Wick Béla szorgos levéltári kutatások, a temetők, templomi kripták és síremlékek tanulmányozása, több év lelkiismeretes munkája révén irta meg most ismertetett müvét. Kassa lehet mondani az első Árpádok idejétől kezdve nemcsak a mai Szlovenszkónak, de Középeurópának a Kelet felé egyik számottevő kultur-központja volt. (A. Szent Er- zsébet-székesegyház századokon keresztül szimbolizálta a kultúrát, mert ehhez fogható művészi alkotás, a nyugati kultúra alkotása Kassától keletre nincs többé. A bizánci kultúra orosz változata lép ennek helyébe). Magának Kassa városának érdeke tehát, hogy ez a kul turális múlt egészében és rész leteiben ismertté legyen. A múltban igen sok történt ezen a téren; de nem minden. Véleményem szerint Wick Béla munkáját elsősorban Kassa városának kell megbecsülnie. Hiszen ez az alapos, mindenre kiterjeszkedő mű összefoglaló képben, mindamellett a részletekre is kiterjedve beszámol régi temetőink keletkezéséről, múltjáról, templomi kripták és síremlékek felírásairól stb. Szóval oly dolgokról, amelyek ki vannak téve a biztos pusztulásnak. Nem kell ezentúl dilettánsok előadásaiból, a hagyomány megbízhatatlan meséiből képet alkotunk a múlt e beszédes megmaradt tanúiról. Jól mondja előszavában szerzőnk: „aki szavukat megérti, annak ezek az epitáfiumok sok-sok megbízható, kőbevésett hiteles adalékot nyújtanak korukról, koruk élet- és kulturviszonyairól, az akkor élők életfelfogásáról, világszemléletéről, gondolat- és érzésvilágáról és más egyebekről.“A terjedelmes mű foglalkozik a régi belvárosi temetőkkel, amelyek a Szent Erzsébetszékesegyház körül terültek el, tizenegy — részben már megszűnt — külvárosi temetővel, hét templomkriptával, Kassa sírköveivel, amelyek a Szent Mihály kápolna, a Szt. Orbántorony falában vannak beillesztve vagy a keletszlovenszkói múzeumban őriztetnek. Függelékül régi gyászjelentéseket közöl a szerző. A müvet
