Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Pedagógia - Zsolnai Béla: Kisebbségi magyar pedagógia Szlovenszkón

Pedagógia elvet és megváltásnak minden nagyhangú frázist. Az a lázas kutatás, ujitás, próbálgatás, Amerika-utánzás, modernül csengő jelszavak, amelyek annyira tetszenek ma­napság a laikus közönségnek is, a szlovák iskolák fejlődési korszakában egészen természetes, mert ott ez most az erőtelje­sebb elindulás lendületét jelenti, mig a magyar pedagógia már jártabb utakon halad, leghiggadtabb és számára sok ú. n. „mo­dern“ eszme rég letárgyalt gondolat és túlhaladott álláspont. Természetesen a pedagógia nem lezárt tudomány s igy abban teljes megállapodás nem lehet. Gyarapodnak és tisztulnak egyrészt a lélektani ismeretek, másrészről változik a kor felfo­gása a nevelés eszménye felől. Különösen a mai gazdasági vál­ság, munkanélküliség és ezek társadalmi következményei sok­ban ellentmondanak azoknak az elveknek, melyeket addig er­kölcsi sarkigazságokként tanítottak. Einstein elmélete a relati­vitásról ide is bevonúlt. Folyamatban van az értékek átértéke­lése s e chaoszban sokan már az iskola válságát látják. Ha tényleg van krízis, az ugyanabból a bizalomhiányból származik, amely a gazdasági válságnak is egyik legfőbb oka. Helyre kell állítani a bizalmat a magyar szülők és a magyar iskola, az is­kola és az irodalom és általában az egész szlovenszkói magyar társadalom összes osztályai között, mert kisebbségi helyzetünk­ben a magyar kultúra az az abszolút szilárd pont, melyhez min­den más értéket és elgondolást viszonyítunk. Ezzel állunk, vagy veszünk, ebben kell tehát találkoznunk. ZSOLNAI BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom