Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

DARKÓ ISTVÁN:

Égő csipkebokor

Regény.

— Jól tetted, hogy nem bántottad, Gyuri, — mondotta a titkár , - varangyos békához ne nyúlj puszta kézzel.

■— Nem varangyos béka! Szép, mint a legbarnábban szép naponélő tündér, kemény testű, kerek alakú, erős husu barna tündér, diószemmel, rugós ajakkal, olyan hajjal, mint a csecsein őgyermek tapsikoló keze.—

Jól lefested a bestiát, — igy kapla fel a fejét Gózon Józsi — Nem értelek, te Gyuri, süssenek meg krumplislángos helyett.

— Majd megértesz. A bestia, a varangyos béka, a gonosz, tiigy nevezgelitek. Én szépnek mondom külsőben, gyönyörűnek húsban, csontban és szőrözetben. Belém ette magát. Amikor én ölet elfelejtem, abban a percben meg is halok. Hanem egyezünk abban, hogy ellenségem énnekem, csúffá lett és lóvá ugratott, a lelke, a gonosz szive több, mint a varangy, mint a kifordúlt kelevény és mint otthon a Gagyi cigány rossz-vér kimarta, le- fordúlt, elrothadt orra-arca...

Gózon Józsi hozzátoldotta:—

Két hónapig orvostanhallgató voltam. Vlcsek profeszszor egy órán át avval szórakoztatott minket, hogy csúnya betegeket mutogatott, akiken seb és seb és seb volt, egynek a füle hiányzott, másnak az orra. Olyan belülről a te eseted is.

Gyuri viaskodva gondolkodott. Órák óta ért benne egy terjedelmes gondolat, forgatta és formálta magában. A barna lányt elveszítette, örökre maga mögött hagyta, beköltözött a számára az elmulasztó hideg föld alá, abban a ledöfö pillanatban, amikor megpillantotta egy ágyban a tiszttel. Legerősebb tervei, legzaklalóbb vágyai, legigazabb táncközépi beszélgetésük után. Azt a nyisszanó fájdalmat, azt a reccsenő kint, azt a gyomrábarugó meglepődést nem fogja kitudni magából soha többé. Ehhez az idegen lányhoz kötötte emelkedő terveiL. Amikor megpillantotta az ágyban, úgy lett vele, mint akinek vonat mentát a kél lábán. Elvált tőle két testrésze, életének felnyílt zsilipje alól sugárban ömlött a vér, üveg lelt a szeme, ahogy ránézett és torkában, mellében a hang ólommá változott. Átrohanó pillanatokig nem tudta, hogy tud-e így élni s élhet-e ugyan ? Azok a percek voltak ezek, amikor elszédült a fájdalomtól és lecsapó karral magával akarta rántani a lányt a halálba. Milyen egyszerre felocsúdott aztán ! Üvegszeme valami apró forró folyadékba, orvosságba mártódott, átforrósodott tőle, élt és látott. Látta, hogy a szép lány belül ördög, féreg rágja belül a barna(10)