Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Pedagógia - Zsolnai Béla: Kisebbségi magyar pedagógia Szlovenszkón
Pedagógia ra. Mikor a fordúlat utáni években a központba futó kulturidegek megszakadtak, a szlovenszkói magyar tanítók irányítás és szervezettség nélkül magukra maradtak nehéz feladatukban a magyar kulturértékek átmentésében. A szlovenszkói magyar művelődés folytonosságának biztosítására igy is gigászi munkát végeztek, mely annál inkább elismerésre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy eközben hogyan kellett alkalmazkodniok a megváltozott viszonyokhoz, ha helyükön, — mondhatnám: őrhelyükön — a cél elérése és exisztenciájuk biztosítása érdekében megmaradni akartak. Nem várhatván jelentősebb támogatást a vezetőit vesztett itteni magyar társadalomtól és a közös plattformot még meg nem talált politikai pártoktól, a helyzet óvatos politikát követelt tőlük a megszilárdulás érdekében és csendes, feltűnést nem keltő munkát a magyar kultúra védelmében. Hogy mennyi gáncs érte ezért a tanítóságot a türelmetlenebb politikusok, helyi potentátok, irók, sőt főiskolások részéről is, az köztudomású, valamint az is, milyen kétségbeesett küzdelmet kellett folytatnia a tanítóságnak általános, azonkívül egyénenkénti gazdasági helyzete biztosítására is. 1921-ben a szlovenszkói magyar tanítók és tanárok egységbe tömörültek. Megalakították a Szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesületet, mely ma kb. 1300 tagot számlál. A tagok összekötő orgánuma az egyesület kéthetenként megjelenő hivatalos lapja, a „Magyar Tanító.“ Ma már több tanügyi lapunk van. Az u. n. haladók csoportjának „Magyar Tanügy“, a katholikus tanítók egyesületének „Világosság“ cimü havi folyóiratai, stb. Mint e lapok szintje mutatja, a szlovenszkói magyar tanítóság már önállósult, tudományos módszerekkel dolgozik a pedagógiai tudományok terén, saját erejéből kezdeményez pedagógiai újításokat és határozott, öntudatos állást foglal minden, az iskolát érintő ügyben. Sajnos, kisebbségi sorsa miatt kezdeményezései nagy akadályokba ütköznek, mindaddig, mig a dr. Dérer Iván iskolaügyi miniszter által is eleinte hangoztatott kulturális autonómia meg nem valósúl. Ennek kivívása szintén az egész magyar társadalom feladata. A modern pedagógiai mozgalmakat a magyar tanítóság figyelemmel kíséri, kritikus szemmel nézi, de épen kisebbségi sorsa felismerésében, a magyar kulturértékek megmentésében biztosításában kockázatos kísérletekbe, lélektelen idegenutánzásokba nem bocsátkozhatik. Sok megrovás éri emiatt az állami tanfelügyelet részéről is, mely példának állítja a szlovák iskolák metodikakeresés-1 ázát a „maradi“ magyar iskolák elé. A gáncs meg is látszik a tanítók hivatali minősítésén. De támadja emiatt a tanítóságot az iskolából alig kikerülő ifjú generáció is, mely még készpénznek vesz minden csillogó
