Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Járná József: Martinovits apát és kortársai latokat vetnek fel, melyek lényegileg idegenek a polgári társadalom alapelveitől. (Közvagyon, a jövedelmek egyenlővé tétele, az örökösödés megszüntetése vagy korlátozása, az osztályok közötti ellentét áthidalása, a kereskedelmi profit maximálása, harc az egyházak és a vallásosság ellen, stb.) Ezzel szemben Hajnóczinál sohasem találunk olyan célkitűzést, ami beillene a későbbi szocializmus eszmei programjába, amit még érdekesebbé tesz az a tény, hogy viszont a polgári radikalizmus (melyet pedig állítólag csak egy lépés választ el a szocializmustól) benne tisztelheti egyik legelső ideológusát.9.

Martinovits apát

Martinovits Ignácz, szászvári apáturnak, az összeesküvés vezérének portréját nem lehet olyan egyszerű vonásokkal felvázolni, mint Hajnócziét. Szirmay Antal, a már idézett kortárs történetiró, a következőket Írja róla:

„A Jakobinus-összeesküvés vezéréül és előbajnokául ajánlkozott Martinovits József Ignác, rác születésű pesti adószedőnek fia. Ez a Szeráfi Szent Ferenc rendjének ama szerzetesei közé lépett, kiket dalmát-Ferencieknek szokás nevezni. 1781-ben, midőn Budán a Vízivárosban létezett klastrombán tartózkodott, a szerzetesek különféle visszaéléseit szorgalmasan feljegyezte és főnöke iránt táplált ellenszenvétől vezettetve II. József császárnak fölfedezni készült; de a szerzetesek által ezen szándokán rajta kapatva, többféle kihágások és főnökeivel szemben mutatott engedetlenség címén általuk tömlöcbe csukatott. Innét a minő ravasz volt, a hozzá hűségesen ragaszkodó rác születésű fráterek által II. József császárhoz egy folyamodást küldött, amelyben fölfedezte, hogy a barátok őket meg nem illető törvényhatósági jogokat bitorolnak és hogy minden törvényszerű vizsgálat mellőzésével gyakran örökös és borzasztó földalatti börtönre kárhoztatják néha ártatlan társaikat. Mely irat által alkalmat adott dicső II. József császárnak arra, hogy a szerzeteseknek minden zárdáit megvizsgáltassa és ezeknek egyházi börtöneit, mint vallásos kegyeletességgel ellentétben állókat és a nyilvános törvényszolgáltatást kárositókat betiltsa, a szerzeteseknek pedig kötelességévé tegye, hogy ha valakit komolyabb vétség miatt büntetés megilletne, ez vagy a megyés püspöknek egyházi fenyíték kiszabása miatt, vagy pedig súlyosabb bűnvádi esetekben, az illetékes polgári törvényhatóságnak adassék át, melynek tisztjéhez tartozik a kellő jogrend megfigyelése mellett és kellő kihallgatás után a bűnöst hosszabb tömlöcbüntetésre itólnh