Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Karel Čapek: Haditörvényszék (ford. Farkas István)

Karel Čapek : Haditörvényszék

SZERELMI MASZKBAN

Akit szeretek, engem nem szeret, hizlalt japán pincsen legelteti szemét, őt kedveli, szagos vízben füröszti este. Szánd meg a költőt, ki ölebekkel vetekszik. Nincsen egyetlen negyedórám, mely nem a te delejes szépségedet kereste

Hová bújjak előled és hol tudlak megtalálni ? Fürge vagy, mint a kígyó s büszke, mint a bíborban született herceg. Hajadat rozsdaszin festi vörösre, de az én megkopott, szürke fejem felett fáradtan kergetődznek a percek

Ó, ó, ó Eleonóra ! sárga selyem a ruhád, ördögi angyal ! Ütereim bomoltan loholva dobolnak miattad;

hol lepkével hasonlítalak össze, hol meg hideg varanggyal. Add ki mérgedet, hogy eldobhassalak, ha kiadtad.

VOZÁRY DEZSŐ

Haditörvényszék

Az apró állomásépületben ült össze a tábori bíróság. Elővezették az embert, akit abban a pillanatban fogtak el, amikor megtámadta a sebesültet. A vádlott még fiatal volt, arcára kiült a rettegés verejtéke, puskatussal sebzett ajkáról lefelé csordogált vére, amit véresre sebzett, iszonyúan reszkető kezeivel törölt végig arcán. Borzalmas állapotban, szinte magánkívül volt, egész testében remegett, s szinte embertelenül szánalmas és szerencsétlen.Az

elnöklő tiszt feltette a kérdéseket. Az ember nem válaszolt, még a nevét sem mondta meg. Csak a szemeit meresztgette a borzalom őrületében. Aztán a katonák vallottak, tompa hangon, bosszúálló kedvvel. Az eset végtére is egészen világos volt: rajtaütött a sebesült katonán és óráját láncostul elvette. Az elnök ujjaival az asztalon dobolt, amelyen tegnap ilyenkor még a Morse készülék kopogott, nem volt többé mit és miért kérdeznie.—

A rögtönitélö bíráskodás alapján, — mondta aztán, — ezt az embert halálra Ítélem. Vezessétek el !

Az ember egy szót sem érteti az egészből, engedte, hogy elvezessék és véres kezeivel megtörölte ajkait.

Vége volt a törvénykezésnek. Az elnöklő tiszt leoldotta kardját, is kiment az állomás elé, hogy szabadon fellélegezzék.

Holdvilágos éjjel volt. Mintha minden a márvány fényében ragyogott volna. Fehér volt az országúi, fehérek voltak