Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Karel Čapek: Haditörvényszék (ford. Farkas István)
Karel Čapek : Haditörvényszék a fák és fehérek voltak a végtelenbe nyúló mezők is. Mindenütt a nagyon tiszta fehérség, a kristályos ragyogás és a végtelen, szinte égető feszültség. A végtelenségig. A végtelenségig bántó és világos volt ez a nagy hallgatás. A fényes, halott és mogorván nyugodt éjszaka. A csillagok sem ragyogtak és semmi sincs, ami ráintsen az emberekre, a kegyetlen, éles fénynél semmi egyéb nincsen.A tiszt lehajtotta a fejét. A váróteremből kihallatszott a alvó katonák horkolása. Ezzel az egészséges, meleg életet jelentő horkolással a sötétség védekezik a holdvilágos éjjel fenséges komorsága ellen, - a hortyogás mintha azért hangzana, hogy legyőzze a nagy szorongást.De arra hátrább áll a házikó, ahová az elitéltet zárták, ahol sötét is van. csend is van. és a hold borzalmas fénye csak* töredékben juthat be az épületbe. Oh, hogy izzadt, hogy beleizzadt a rettenetes szorongásba ! A tiszt most már visszaemlékezett, hogy le sem vette szemeit homlokáról. A semmiből keletkezik, majd leesik az a verejtékcsepp, lefelé folyik a homlokon, s utána mindig újabb és újabb születik. Mintha maga a homlok sírna. Oh,' mi minden fekszik holtan a hűvös, könyörtelen fény alatt? Sehol egy teremtvény nem mozdul, egy fűszál sem rezdül, s nem rikkant a madár, bebizonyítandó, hogy él. A dolgok csupán láthatók, s nincs egyéb, mint a földöntúli fény és a magára maradt ember, aki megremeg e fény érintésére. Most hirtelen megszólalt egy öblös, mély hang, mintha a holdsugárnak mondana ellen: — Nincs törvény !A tiszt megijedt és megütközött a hangon. Ki mondhatja azt, hogy nincs törvény ? Haliga csak, mi mindnyájan a törvény előtt állunk, s a törvény úgy vesz körül bennünket, mint a látóhatár vonalai. Miért is tennénk valamit, ha nem ugv kellene tennünk? Hogy tarthatná féken a harminc katonát, hogy parancsolhatna nekik, ha nem lenne törvény? Hova fejlődnének a dolgok, ha nem lenne törvény ? Törvény nélkül sem ember, sem igazság nem lennének, semmi sem lenne s az egész világ összeroppanna. Ekkor egy a hold fényéből beszélő, nyugodt hang válaszolt:— Nincs igazság !— Hogyan ? — töprengett aggodalmasan a liszt. — Hogy mondhatod azt, hogy nincs igazság ? Elitéi lem, mert megölte a sebesültet, s én a törvény nevében cselekedtem. S ha nem lenne a törvény, saját lelkiismeretem szerint cselekednék, s a helyszínen végeznék vele. A revolveremmel lőhettem volna főbe és lelkiismeretem nyugodt lenne.
