Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-12-01 / 10. szám - Vozári Dezső verseiből (Utolsó vacsora, Souvenír, Szerelmi maszkban)

Vozári Dezső verseiből:

UTOLSÓ VACSORA

(a Grand Hotelban)

Most sört iszik, de nézd a pincért, rohan a pácolt őzgerincért. Tálat visznek és tálat hoznak. Pompás kompotok illatoznak. Gumitalpon jár itt a szolga, finom és görnyedt: szolga dolga. Gyümölcs és szárnyas, gomba, krémek dicséretére zeng az [ének s Mozart zenéje, kardal, égi - emészteni segít ma Néki.

Mint egyszerű és lomha szentek, pulyka és kappan halni [mentek, sült szárnyuk most versenyre kelhet, bennük Néki gusztusa [telhet.

Gyémánttal ékes minden ujja és mégis feljő vézna búja : hiába úribb minden úrnál, forradalomról ir a Journal s ez asztal minden jó falatját holnap gaz csőcseléknek adják.

Kint lárma zúg, de néma lett Ö. Ezerkilenc százharminckettő. Menydörög, vagy gyomrok korognak? Tangó jajong, párok [forognak.

Mozart lamentál, sir az átok. Holnap talán már barrikádok, barrikádok Zürichben, Nisben; véres talárba búvik Isten. Holnap, ki tudja... Nézd a pincért, rohan a pácolt őzge[ rincért.

SOUVENÍR

Itt élek: hátsó udvar, hatodik emelet, kortársaim között, de Istentől messzire, villámhárítók és antennák magasságában.

Egyetlen nadrágom szétesőben van, egykoron büszke hitem is foszladozik, a fellegek expressziramba n úsznak el felettem.

A nadrág szétesik, a hit elfoszlik, a felleg elúszik s a didergő lélek cserepek és telefonhuzalak közt bukdácsol tova.