Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Simon Menyhért: Gyermek születik…
Simon Menyhért ; Vers s az emberiségnek, anélkül, hogy örülnél a tűnő, rejtélyes Létnek, munkádnak, magunk-alkotta szépségeknek, s a magad gyermekének . . . III. Gyermek . . . Születtek százan, ezren, millión : egy palotában, százezer nyomorban s ki ne hallaná a kórust, mindennél szörnyűbbet, mindennél vádolóbbat: Fázom ! . .. Éhes vagyok ! Ki ne látná : Angolkór . . . tüdővész . . . satnyaság . . vézna test átlátszó öreg arc . . . Létre titeket miért hogy vajúdtak ? És meddig lesz még igy ? s. o. s. Segítség ! Hallelujázni akarunk a megváltott kisdedeknek, ha még magunkat nem is tudjuk megváltani ! Államférfiak, tudósok, organizátorok adjátok meg végre minden gyermeknek, ami a gyermeké ! Adjátok meg minden jóakaratu embereknek a legtisztább örömet: vidám és egészséges gyermekeink kacagását!
