Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Zerdahelyi József: Tóba gyűlik a víz
Tóba gyűlik a viz (Toronyay Gábor sodródása) dl) Sok volt a disznó a Blikkben. Dankó Pesta megdolgozott vele, mert hogy nem győzték enni. Pedig nyolcán voltak hozzá. Toronyay, Dankó, no meg a hat kopó. Most is azzal bajlakodott. Vonatot csinált vaddisznóból. Előre az öreg kocát, utána a három esztendős süldőt fektette. Budalló kötéllel kapcsolta össze a négy disznói. .A koca orránál kél véget hagyott a kötélnek. Húzásra. Mikor kész lett, lekoporodoll melléje a gazban. Szekérzörgés hangja verődött hozzá. Ahogy közel ért, megállóit. Füttyentés szólt. Vékony, kellő. Pesta visszaadta s kilépett az útra.A Horgos egylova állott ott. Borzy Marci kezén a gyeplője. A beli vaj termés volt a szekéren. — Hol a disznó?— Kihúzzuk. Marci leugrott a szekérről. Zsákpokrócot vetett a lova hálára, lcöldotla a félistrángol és Dankó után húzódott a sűrűbe. — A gazdád? Abádszállásba. Favágó után. — A disznót beadod a Máriáspuszlán a bacsónak. Pénzt kapsz tőle. Azon veszel Csabán két liter pelról, három tizes pakli gyufát, kél kiló sót, meg tiz kiló gyúrni valót. Ha egy kis korpái hoznál a kutyának.— Értem, bólintott Marci. Közbe felpakolták a disznót. Ponyvái vetettek rá. Pesta egy zsákol is nyomott a Marci kezébe a portékának. Meg kannát a petróleumnak. Marci nem állhatta:— Fene urasan vagytok.— Az. Mikorra kerülsz vissza? — Délre. — Itt állj meg.A Horgas lova, szekere elvégezte a dolgát rendesen. Igaz, hogy Marci segített nekik.így lépett az idő felettük. Ilona siratta Gábort. Futott a könnye. A párnáiba. Végig a fehérre kiméit arcán.
