Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Simon Menyhért: Gyermek születik…
Simon Menyhért: GYERMEK SZÜLETIK . . I. Gyermek . . . Akinek nincs, nem tudja, hogy legtisztább gyönyörűség a Földön a gügyögő, kacagó csöppség. Gyermek . . . Tépd, cibáld hajam, kapj a szemembe, ragadd meg fülem és sikíts nagyokat, aztán kiabálj : Te vagy a hatalom, ki visszaadod percekre, sőt órákra vérfürdők, gazdasági válságok, barbárságok, létharcok által elrabolt, összetiport, meggyalázott igaz lényünket. Gyermek . . . Bár jövőnket tudásra, tényekre kívánom építeni, megtagadott, kiforgatott tanítások, képzelés, hit helyett, mindennap színes karácsonyfát állítanék neked s mesélnék Jézusról, aki talán azért volt legnagyobb, mert rettentő magánosságában téged hivott magához . . . II. Gyermek . . . Magyar gyermek ... Vér az évezrede ömlő vérünkből ! Mire szül asszonyaink százezre ? Hogy könyörtelen vastörvények, kegyetlen ridegség áldozata légy nagy-nagy részben s összeroskadj, elvérezz kínos küzdelmekben anélkül, hogy kivirágoznál, dísze lehetnél fajtánknak
