Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Árverés
Tamás Mihály : Árverés amit az apja hozott neki a vásárból, és siettében az anyja keszkenője alá dugta, a szekrény tetejére. A végrehajtó is utánuk ment, talán azért, hogy vigasztaló testvérszót szóljon Péternek, talán azért, hogy addig se kelljen látnia az ügyvéd veres arcát, meg a sok falubéli embert, aki lassan beszivárgott az udvarba. Bement utánuk és látta, hogy kapaszkodik fel a kis Péter a székre, a székről a sifonra, amig a nagy Péter keresi a kendőt. Látta a falovat, meg a kalapácsot is látta, azt is, hogy szalad ki a házból hátra az istállóhoz, az állatokhoz az emberek közül. Látott mindent és ahogy újra kikerült a tornácra, nehezen ment neki a nézés, kétszer is megtörülte a szemüvegét. Rojtosszélü fekete gyapjukendő volt, az orvosnétól kapta Anna ajándékba, még abban az időben, amikor Péterkével volt nehéz állapotban. Az orvosné adta neki, volt jó cselédjének, hogy meg ne hütse a hasát. Jó meleg keszkenő volt, még úgy is bőven átérte a derekát, erős göbre köthette a hátán. Jó meleget tartott, ez alatt ért emberré Péterke, az anyja szive alatt, az orvosné gyapjukendője alatt, ami most a Tihor Ignácnéjé lett tizenkét koronáért, mert hát Istenem, senki se kívánhatta tőle, hogy egy ilyen jó vételt elszalasson. Az ügyvéd a végrehajtó mellé ment. — Mennyi gyűlt már?A végrehajtó számolt, öreg ujjai közt reszketett a sok apró bankó meg nikkelpénz.— Ötszázharminckettő... menjünk tovább? Az ügyvéd könnyedén, gondtalan nyugalommal felelt. — Megyünk.A végrehajtó felemelte a papirost, a szeméhez tartotta, sokáig ott tartotta, mintha nehezen menne az olvasás. Kiszakadó lélek volt a hangja.— Egy... egy... gyermekszekér... Lihegő csend lett az udvar. Lihegő forróság lett Péter és felszakadt sirás lett az asszony. Az egyik napszámos kihúzta a konyhából a kisszekeret. Takaros kis szekér volt, négy rendes kereke volt. Küllős, csinos kis bérfája, még lőcse is, akácfából faragta Péter, hosszú, téli estéken faragta, az utolsó kis darab fát is ő faragta. Kutya kemény fa volt, a kése kétszer is beletört, az ujját is megsértette, de szép lett, de jól meglett, de öröm volt nézni, ahogy) tavaszi szikkadás után befogta bele magát Péterke és szaladt vele az udvaron keresztül-kasul és a szomszéd gyermekek és szomszéd nagyok jöttek, hogy megcsudálják a kis szekeret. — Jaj... szerelmes Istenem... én jóságos Istenem... Elszaladt Anna az emberek közül, hátra szaladt a kert végébe, futtában két öklét a fülére szorította, hogy ne halljon,
