Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Árverés
Tamás Mihály : Árverés Veres lett az orcája, kidagadt a nyaka Nagy Imrének, ahogy kimondta a szót.— Kétszáz... először... kétszáz... másodszor... Várt a végrehajtó. Hátha még Ígérnek, hátha nem kell minden jószágát prédára bocsátani szegény Bakó Péternek. Szinte súgva, félősen szólt be a kerítésen Fiié András. — Kétszáztiz... Nagy Imre felhorkant. Be se várta, hogy a végrehajtó szóljon, gőgösen, veresen dobta be a szól. — Háromszáz !Az ügyvéd viclultan nézett rá, Fiié András belépett a kis kapun, a szerszámhoz ment, megtapogatta, megemelte. Nem szólt, nem ajánlott, igy ő úgyse bírja. Nagy Imréé lett a szerszám. Ahogy az övé lett, meg se nézte, fel se vette. Csak éppen hogy ő is belülre jött az udvarba. — Egy darab szekér... Nyolcvanöt korona. Anna a kezét tördelte, Péter csak állt, állt, vérbeborult szemmel.A szekér is a Nagy Imréé lett. Ha már szerszám van, legyen hozzá szekér is. Száznyolcvanért maradi rajta. Megnézte. '— Nem ér többet. Legyintett, kifizette a száznyolcvanat. Gyűlt a pénz a végrehajtó előtt. Már ötszázhusz korona gyűlt, de még nem elég, kétszáznyolcvannal maradt adósa a terménykereskedőnek, akinél két éve a vetőmagot vette, ez már kitelt volna, de hátra volt még a perköltség, meg egyébb költség, folytatni kellett az árverést. Most már csak apróságok voltak hátra. A végrehajtó az ügyvédre nézett, az ügyvéd visszanézett rá, intett, hogy folytassa. — Egy gyapjukendő.A kis Péter ott lábatlankodott a hivatalos emberek körül, szép barnaszemü négy éves legényke, sok szenvedő ős egybegyűlt komolysága volt az orcája. A gyapjukendő szóra felfülelt.A becsüs Péterhez fordult . — Hol az a kendő? Most már hideg volt Péter, most már túl volt a dolgokon.— Hozom. Befordult a házba, hogy kihozza. De akkor már a kis Péter is megugrott, be a házba, az apja előtt. Mert úgy történt, hogy amikor látta, hogy a sok gonosz ember kihordja, birtokba veszi az apja dolgait, ő is hamar összeszedte titokban azt, amije volt, egy kis kalapácsot, picikét, gyereknek valót, ami a szomszéd fiáé volt és két zseb napraforgóért cserélte, meg a falovat^
