Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkó István: Égő csipkebokor állát, maga felé rántotta a fejét. — Hová ?— Nono, a fogamat ne üsd ki. Magad is hallhattad, hogy a nagynéni itt vett ki szobát a vendéglőben. Szivszerelmed bizo­nyosan megunta a falusi mulatságot és nyugovóra tért. Csak ennyit mondtam.A titkár is bizonyította:— Alighanem. Mit gondolsz, nem olyan akármilyen helyen vagyunk. Öt lakószoba is áll a közönség rendelkezésére... köz­ségünk italmérő kultúrpalotájában.Az emelvényre ajtó nyilt, ezen hordták be az ételeket, bizo­nyosan a konyha felől. Itt szaladt ki Gyuri, nyomában a titkár­ral és Gózon Józsival. A konyhából hagyma, forró zsir és savanyu ételek dús szaga ömlött a deszkapadlós, hosszú és sötét folyosóra. Botorkáló részeg emberek keresték dörmögve a legfontosabb ajtót. Ládák és szekrények, teli zsákok és viny­­nyogva alvó apró kutyák között Gyuri megtalálta az emeletre vivő lépcsőt. Ott vannak a szobák, fordította le a vendéglős beszédét Gózon Józsi.Három lépcsőfokot ugrott Gyuri. Az emeleten megnyi fogatta az ajtókat. Hidegeket nyelt, a szive unszolva dobolt a mellében, a bizonyosságba kell kapaszkod­nia, ennyit tudott most, abba a biztos tudatba, hogy Ágotá, ha elment is s ha megint gonoszul bánt is vele, máshová nem lehetett, mint nénje szobájába aludni. Mezitlábos parasztlány tápászkodott fel a sarokban egy falócáról. Józsi beszélt vele. Aztán megmagyarázta Gyurinak: — Abban a jobboldali második szobában alszik az öreg nagysága, azt mondja. Nincs is más vendégjük, csak ők hár­man. A lépcső felőli első ajtó a pasas szobája. Gyuri rányitott a jobboldali szoba ajtajára. Kettőt kop­pantott is rá. Álmos hang kérdezte belülről, a nagynéni álmos hangja:— Te vagy az Ágota? Mindjárt kinyitom. — Na, — mondta a titkár, — menjünk a fenébe. Nézzük meg őket mégegyszer lent a teremben. Belekapaszkodott Gyuri karjába, huzni akarta lefelé a lép­csőn. Gyuri a szembeoldal első ajtajához ugrott. Rávert az öklé­vel.— Nyissák ki.Rátapasztotta a fülét az ajtóra. Megint megdöngette, bele­rúgott a lábával is.Németül kérdezte belülről egy hang: — Ki az?

Next

/
Oldalképek
Tartalom