Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-03-01 / 1. szám - Szemle - Bálint Aladár: A karakter pszichológiája

Szemle a szétszórt magyar életet az életcéllal, akár Angliában vagy Ame­rikában a lét igazolását a lét igazságtalanságával ? Villon, a csavargó egész költő volt. Szomorú, gonosz, vidám, tébolyodott. Az angol és amerikai teremtő, aki gentleman, esetleg adót fizet és autót hajt, nem ismeri azt az eliziumot, ahová Villon rongyosan beléphetett. Az angol és amerikai teremtő egy bomlott kor makacs sóhajának, dühének, kéjének és bánatának töredékes kifejezője. Esztétikai balsorsa: a töredék elkerülhetetlensége. Nem hisz, nincs célja, s amikor javítani akar, akkor nem költő, s ami­kor költő, nem tud javítani, mert érzi, tudja tehetetlenségét. Talán nem kellett volna megszületnie. Ám az is lehetséges, hogy ebben a vajúdó korban, amely a múlt értékeinek szempontjából a két leg­gazdagabb országot is összeomlással fenyegeti, a fájdalmak méhé­­ben megszületik az a költő, az az iró, aki megint a szintézist fogja kifejezni, az egészet, a mindent az egyénen át, az egyént a min­­denség részére. El kell jönnie annak a kornak, amely nem lesz annyira torzó, hogy a zsenit is eltorzítja. REMÉNYI JÓZSEF (Cleveland, Ohio) A KARAKTER PSZICHO- l=g tisztán elválasztható, primitívebb LŐGIÁJA Szinte hihetetlen, milyen keveset ért el eddig a pszichológia a karak­ter tudományának fejlesztésében. Cso­dálatra méltó jelenség, ha meggon­doljuk, hogy a pszichológia ma — segéd- és határtudományaival együtt — minden tudományok egyik leg­terjedelmesebbje. — A pszichológia célja az emberi lélek megismerése volna, ez volna a definíciója, mint theoretikus tudománynak. De min­den tudománynak az a célja, hogy hasznos legyen az emberiségnek, — W. Ostwald ezt úgy fejezi ki: hogy megmondja a jövendőt, — hol van tehát a pszichológiának az alkalmaz­hatósága (haszna), ha még azt se mondja meg, mi a felépítése az én karakteremnek és a tiédnek. A karakterológia elhanyagoltatá­­sának az okát természetesen a mód­szer megválasztásának a nehézsége teszi. A karakter u. i. egyike a leg­komplikáltabb lelki jelenségeknek. Mert, amig észleletről, érzületről, ér­zésről, akaratról stb. beszélünk, arány­lelki funkciókkal állunk szemben. Közelről nézve, persze ezekről a „primitív“ lelki aktusokról is kide­rül, hogy valójában nehezen meg­fogható és összetett jelenségek. Mit tegyen mármost a pszichológus, ha ezeknek egy magasabb összetételéről, egy emberben való kapcsolatairól, magáról az emberről van szó. A legfőbb nehézség a karakter tudományos megismerésében ott van, hogy a tudományos vizsgálat legna­gyobb gátlása zavar : a szubjektivitás. Egy ingerület lefolyását, a fogalom képzését, a tudat mikéntjét inkább tudom objektivül magyarázni, mint egy másik embert a maga egészé­ben, a maga valójában. Annyit tehát máris leszögezhetünk: a karaktero­lógia csak akkor tudomány, ha ob­jektív eszközökkel dolgozik. (Szem­ben tehát a művész, író karakter­képzésével, aki intuitíve, szubjektív meglátással, önmagából projiciálva alkot idegen karaktert). Definícióval kell kezdeni: mi az a karakter? A legnagyobb élő ka­­rakterológus, K1 a g e s a következő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom