Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - A magyar nép daloló lelke
A magyar nép daloló lelke 1. Tisza szélén elaludtam, Jaj, de szomorút álmodtam... Mögálmodtam azt az egyet, Rózsám, nem löszök a tied. A szerelőm, a szerelőm, Olyan, mint a sötét verőm, Abba is csak az van Írva : A szerelőm visz a sirba. Kimögyök a zöld erdőbe, Fejszét vöszök a kezömbe, Belévágom egy élőfába, Én vagyok az igaz árva. 2. Tisza szélén elaludtam. Álmaimból felriadtam, Álmaimból felébredtem, Kilenc zsandár áll előttem. ffieo-tna • t-út ól-Móg-óí-ísöd-taoo. ad ox 'Rúzsán lö - $xök a ti'- oá... 3. Tisza szélén elaludtam. Álmaimból felriadtam. Álmaimból felébredtem, Kilenc zsandár áll előttem. Zsandár urak, kár igy tenni, Kár a szögénnyel igy bánni, Ki mint szokott vélem bánni, Úgy szoktam vissza szógálnij Jaj Istenöm, mit csináljak, Szaladjak-é, vagy megállják? Ha szaladok, fejbelőnek, Ha mőgállok, vasravernek. Azt kérdik, hogy mi a nevem, Hol az utazó levelem. Azt is mingyárt mögmutatom, Csak a lajbim kigombolom. Belényultam a lajbizsebbe, Pisztoly akadt a kezembe. Ötöt-hatot fejbelőttem, Ez az utazólevelem. Zsandár urak, mit akarnak. Talán bizony mögvasalnak ? Nem akarunk mögvasalni, Szilaj csikót gyüttünk vonni. Szilaj csikó nem eladó, Nem is zsandár alá való, Mert ha arra zsandár ülne, Szabad madár is rab lönne... X- -Mawi'iia ol-a -
