Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-11-01 / 9. szám - Zerdahelyi József: Egyenességben
Zerdahelyi József : Egyenességben Pesta előbb hunyorított a tréfán, de ahogy ránézett a Gábor komoly képére, megriadt.— Csak nem tesz olyat?— Hallgass ! Beszédem van vele. — Nem én mondtam, — szólt Pesta csendesen, de ellenkezni nem is próbált. Hiába is lelt volna. Meg, bízott is a gazdájában. Heggel kibújt Gábor a lyukon. Körbejárt. Vetette a cselt a hóban azután elindult a hegynek. A tél elterült az erdőn. A tetőről meg lehetett látni a havat, a fehér lepedőt, ahogy csúcsokba hegyesedet! ki rajta a domb, a vén bükk ők koronája. Egy helyen pipált a dudorodás. A Horgos András háza fújta ki a száraz füstöt a reggel hidegébe. Gábor arra tartott. Egyenes keményen lépett. Darabosan, szélesen szakadozott be a talpa alatt a szirony. Porhó szóródott a lába helyére. A januári sárga nap oldalba kapta, hosszú árnyékot rajzolt melléje. A ház előtt megállóit. Hosszú drótra kötött láncról ugatott rá lompos komondor. Nagy szál ember lépett ki az ajtón. — Mi kéne ?— Beszédem van veled.— Bejjebb kerülhetnél.— Itt is jó lesz. Én vagyok Toronyay Gábor. Kis időre megakadt a szó. Az alatt Horgos körül nézett, aztán nagyot kiáltott.— Te! a kezembe kaptalak?! Gábor csuklón szorította a kerülőt. — Nem gondolom. A puszta kezemmel jöttem, de azt se használom. Horgos András megcsendesedett, ahogy a szorilást megérezte. Méregette a szemével Toronyay erejét. Egy keveset hátra lépett. — Megadod magad?— v Azt nem. Meg akarom magam mutatni neked. Kár volna valami ártatlanba az ólom. Horgos András mellét megduzzaszlolta a beszéd. — Nem eszek a készből, — és elindult a házba. Gábor lassú léptekkel mutogatta a hátát neki. ZERDAHEL YI JÓZSEF.
