Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-11-01 / 9. szám - Győry Dezső: L'art Pour Le Charron - Vers a kádárról. Rozsdás lett a búza…

Győry Dezső: Két vers.

L’ART POUR LE CHARRON

— Vers a kádárról —

(Móricz Zsigmondnak ajánlom.)

Sivalkodott a sok gyerek porzott a szó : hahó, az alvégből szerszámtalan trappolt haza a ló, a jegyzőék lova, sötét szikár állat, aki ha kifogják, maga fut a kastélyba, ott lakik.

a jegyzőudvaron felül csak gomolygott a zaj, ahogy az aprónép-torok csak birta ; a zsivaj közepén mint gőgös bibor estfény a fellegen az ősz kádár tántorogott rum pirtól részegen,

a jégeső, istennyila ugyan tanulhatott, úgy kopogott, hogy az csuda, ahogy káromkodott, akaratlan is megüté egy-egy szava fülem, oly átkozó szitkot dobált, hogy csak hüledezem:

„Láttátok azt a dög lovat, a beste mindenit, hogy az Isten fordítaná ki a kövér belit, az hazamegy, mert van: hová, ha dolgozik, — de hol lelhessek én otthont s falást, ha munka nincs sehol,

az állatnak? van embere, de kijünk van nekünk? mióta volt a háború, egészen elveszünk, azt mondja a pap: Isten, O a mi gazdánk, — ale, hát hogyha igazat beszélt, akkor most hijja le !“

A szó furcsán botolgatott rumkötte nyelviben, a lejtésén még havasalj, szlovák anya izent.

Nem köszönt. Dult-fult. A gyereksereg egy uj hahó!

Ment a kanyarnak. A kanyarban ép befordult a ló.

*

Tegnap a kocsmaasztalon felráncigáltam őt:

„Hé, mester, adjon el nekem, vagy két tucat szöget“ fölrévült: „Pézér? nem lehet, nem szóló dolgozom, a bérlőnél, — ha volna mit, De megcsinálhatom.“

Négy deszka, húsz szög, ennyi csak a virágládikó, elvittem a deszkát neki, „Meglesz-e délre?“ „Jó.“ De déli kongásig bizony csak nem jelentkezett, ebédután magam mentem megnézni, mi lehet.