Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Darkó István: Égő csipkebokor

Darkő István : Égő csipkebokor

vagyok arról, hogy kinek mondjátok a világ szine előtt azt a cigányképüt, akit most ott rág a gond a két barátomval, az asztalnál. Vőlegényt — menyasszonyt játszódtok, az én saját rezervált bőrömre... Mit szólok én ehhez? Gondolkodtál azon te Ágota, hogy lesz valami szavam hozzá ? !...

Két keze vaskapocsként pántolta át a telt kis derekat. A selymes ruha alatt ujjainak hegye megsértette a lenge ingecskét és belegörbült a keménykés testbe. Ágota felszisszent:

— Mondtam már, hogy ne szorítsa engemet olyan...

Gyuri egy kockára tett hangon nevetett:

— Még arra virradok, hogy megleckéztetel. Pedig a leckét most én olvasom elő. Neked itt csak felelni valód van, Ágota.

— Akkor legalább odébbra menjünk, ez a dob agyonpuffog fülembe.

— Azt megtehetjük. Én ugyan bírom hanggal.

A táncoló tömeg gyomrába furakodtak. Erős karok emelték, lökték táncszerü himbálással odébb őket. Test test mellett surlódott együtt itt és hevült, kábult, vörös kerek arcokkal bámultak rájuk a táncolok. A legények bátran kiáltoztak az idegen párra. A lányok pántlikái az arcukba röpültek, homlokukon gyöngyökben gurúlt az orrukra a testükben felforrt pálinka. Tánc közben hatalmas csókokat tapasztottak a lányok orcáira. Csattanva szólt a csók s nyomon, egy másik csattanás, szelíd visszautasítás, pofon csattant a lányok kezéből. Nyurga legény különösmód díszes hímzésű világoskék ingben támolyogva kötekedett a tömeg közepén. Rászóltak, kést húzott, rámentek s az ajtó felé vitték. A zene csak annyit halkult, amennyit a zenészek, helyükről felállva arra bámultak, egy jajszót, vagy megcsurranó vért várva. A kés már a földön laposodott, ügyesen verték ki az izgága kezéből, a zene magához tért lélegzettel újra harsogni kezdett.

Ágota kerek szemmel nevetett a félelmes percekben.

Száján kinyílt, titokzatos mosoly sürgetett és édes szesz illata párázott elő.

Gyuri hozzáhajoló arcába csapott ez a szag. Olyan módon ijedt meg tőle, ahogy rosszat álmodik az ember, felriad s a sötétben felül az ágyban:

— Te ittál valahol Ágota, valamit ? !...

Alig volt védekezés ereje a feleletének:

— Áá, csak egy kicsikét, mert fáztunk.

— Hol van a nagynéni? Mért nincs itt veled?

— Lefeküdt aludni. Szobát nyittatott.

Gyuri fejében átszáguldott az a sokféle hallomás, amit az urilányok megkötözött életéről eddigre tudott. Hirtelen, döntő szélviharnak próbál úgy ellentállni a gyanulalan ember, ahogy most kifeszülő mellel nekifordúlt a lánynak. Nagyot kellett