Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
Darkő István : Égő csipkebokor szeit is. Gyuri nekividúlt: — Ne bolondozzatok. Szépen viselkedjetek. Nehezen jutottak el Ágotáig. A titkár olyan módon hajolt meg előttük, mint otthon, a szanatóriumban. A tiszt felállt a lány mellől, nagyot nyelt, megigazította a nyakkendőjét, ránézett a kezére, a tenyerében keresett valamit, kezet nyújtott nekik. Gyuri le sem ült. — Táncolni szeretnék veled, Ágota. A lány alkalmas viselkedést keresgélve, tétován állt fel. A tisztre nézett, akadozó hangon mondott neki valamit. A férfi komolyan bólintott, kiegyenesedve ült, utánuk felejtette a nézését. A titkár a feje fölött Gózon Józsira vágott a szemével. Közelebb húzták hozzá a szék j ükét, két oldalról beszéllek neki, hogy magukhoz tereljék. A tiszt a táncolok közé ment a szemével, Ágota után vándorolt a nézése. Elvesztette végül. Akkor magához kapta a fejét, kétoldalt megnézte a titkárt és a másik fiatalembert. Kiválasztott hangon a titkárhoz hajolt: — Ki ez az ember tulajdonképpen, titkár ur? — Melyik kérem? — Aki táncolni vitte a menyasszonyomat. Gózon Józsi bitangul előzte meg a titkárt: — Nábob. A titkár elintette a részeg fiút: — Szólj annak a tündérnek, Józsika, hogy bort hozzon. És tartsd a szádat... A tiszt türelmetlen hangon szólt valamit, de a titkár elmellőzte : — Az az ur kérem egy falusi birtokos ur. Nálunk gyógyult a Palotában s most akar reggelig is bírná már a csárdást. — Gazdag az az ember? — Az az ur elég gazdag. — Rossz szabású az az ember. Különösen rossz szabású csizmája van annak az embernek, olyan a csizmája, mintha őrmester volna az az ember. — Nagyon kedves ember az az ur. A titkár magasból mosolygott.'A tiszt arcát a felelelek ellenállása elmeszelte. Csodálatosan fehér lett az olajbarna arc, olajbogyó, gondolta a titkár, kicsavartam belőle az olajat s csak csali a fehér rostjai maradtak meg. Gózon Józsi felugrott: — Ugyan te titkár, nem látod, hogy ez a valaki következetesen embernek titulálja Gyurit ? —Csitt te. Mi volna más, ha nem ember? ; — De sértő szándékkal mondta.
