Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Krammer Jenő: A középiskolások lelki helyzete
A középiskolások lelki helyzete* Napjainkban nagyon sok szó esik a középiskolásokról! Nemcsak pedagógiai körök és folyóiratok, hanem a napisajtó, a közvélemény, a társalgás is mindjobban rájuk terelődik, velük foglalkozik. Egészen eltekintve azoktól a szomorú mementóktól, melyek egy-egy diáköngyilkosság kapcsán riasztják fel az emberek lelkiismeretét. A szépirodalom is mind gyakrabban választja hőséül a középiskolást, elsősorban nem mint serdülő korabeli ifjút, hanem mint egy zárt társadalom tagját, mint tanulót. Hogy Kosztja Rjabcev naplója olyan rendkívüli érdeklődésre tarthatott számot, azt meg lehetne még magyarázni azzal a körülménnyel is, hogy itt egy egészen új helyzetben felnevelkedett ifjúról van szó, így érthető az a kíváncsiság, mellyel fejlődését, lelki helyzetét figyeljük. Ezzel szemben Torberg regénye: „Dér Schüler Gerber hat absolviert“ a mai iskola szürke mindennapjából, egy prágai VIII. osztály életéből emeli ki vádiratát a középiskola ellen. Ugyancsak prágai középiskolából közli megfigyeléseinek eredményét Rudolf Böknél diáktrilógiája (Finish, Nemravní, ReseníJ, amely a koedukáció-teremtette helyzetet tárja fel egyszerűen, naplószerü megelevenitésében egyes jeleneteknek, fiúk és leányok egymásközti viszonyának, lelki alakulásainak. Ha valamelyik életkör, embercsoport ilyen élénken foglalkoztatja a szép irodalmat, tehát az írók lelkiismeretét, abból joggal következtethetünk arra, hogy ebben az életkörben nagy átalakulások, benső feszültségek, megoldatlan kérdések rejlenek, szóval, hogy valóságos életjelenséggel állunk szemben, mely az írókat nyugtalanítja. A középiskolás lelki helyzetét kutatva, találkoznunk kell a serdülő kor időhöz nem kötött nehézségeivel, forrongásaival, belső megrázkódtatásaival. De most ne a serdülőkorbeli gyermeken legyen a hangsúly, hanem a középiskoláson. A középiskolások lelki helyzetét igyekszem majd megvilágítani, tehát a gimnáziumainkba járó ifjúság lelki világát, mely más, mint pl. a hasonlókorú munkásifjuság fejlődési képe. Mivel azonban minden középiskolás (ezen iskolatípus évfolyamainak oroszlánrészében) sokkal inkább serdülő ifjú, mint tanuló osztályának tagja, a lelki helyzet vizsgálatánál tekintetbe kell vennünk pubertáskorának legfontosabb mozzanatait. Ezeket napjaink válságos időszaka legfeljebb színezi, elmélyíti, vagy túlhangsúlyozza, de lényegükben mindig megvoltak : a serdülő kor időtlen ismertető jegyei. A fejlődés kora a fájdalmas átmenet, az emberréválás nehéz időszaka. A gyermekből, aki lelkesen és vakon hisz nevelőjének, aki elfogadja azokat az ideálokat, amelyeket hirdetnek neki, lassan ifjú * A szerző szemináriumi előadása, megjelent „A serdülőkor problémái“ c. füzetben, a pozsonyi pedagógiai szeminárium adta ki a magyar tanítóképző diáksegélyalapja javára. A cikk az ifjúság sokrétű problémáinak egyik oldalát élesen világítja meg.
