Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

jamö József : Martinovits apát és kortársai

rasztság érezte meg II. József reformjaiban a gazdasági, szociális és kulturális forradalmat, de a főnemesség is. Furcsa is lett volna, ha a politikailag és közjogilag pompásan iskolázott uralkodóosztály nem ismerte volna fel a tényleges helyzetet. Mégsem fölösleges talán néhány dokumentummal ezt megmutatni, hiszen a hivatalos történetirás még egy évszázad múlva is bizonyítgatni igyekezett, hogy a II. József elleni nemesi ellenállást nem osztályérdekek, de nemzeti szempontok vezették.

Marczali Henrik, II. József koráról irt könyvében, Orczy Lőrincz báró két irányversét közli le és megjegyzi, hogy nem lehet pontosabb képet adni az akkori főnemesség mentalitásáról, mint amilyet ez a két nagyon őszinte vers ad. Nagyon is érdemes tehát ezeket elolvasni:

Károlyi lehúzta az Etsedi Lápot,

Kiírta sok ezer tekenős békákot,

Zsigrai Sárvízből elküldé a rákot, Tegyen már Ortzi is Tiszán ily csodákot.

Árkokat ásunk hát bizonytalan bérért, Várván bársonyt hoznak töretlen kenderért, Aranyat küldjenek Tokai ürmösért, Idegen mü jöjjön magyar gyűjteményért.

Ha Kupa megtisztul, Triesztnél kikötünk, Mármarosi sóval Fiumébe megyünk, Bukarihoz viszszük füstölt berbecsinket, Páduában hajtjuk hízott ökreinket.

Az álnok Udvari kárpitos szobában,

Ily gondolatokat forralván magában, Viszi korán reggel Kaunitz Udvarában,

S azonnal lárma lesz egy egész országban.

Mi vége van a sok furcsa rendelésnek? Moldvából hajtsanak ökröt, lovat Bétsnek. Magyar földön termett jószág elmaradhat, Ez úgy is csak Nemest, mást nem gazdagíthat.

„Tokajban való érkezés, télen“

Boldog Isten, minek a munkás fáradság, Megfonynyad e miatt sok ezer parasztság.

Bátor hajózásból jöhet sok gazdagság,

Úgy tartom, nem ebben áll igaz boldogság.

Megengedem Anglus száll Tokaj tájára,

Az édes italból felrak gályájára,

De ő majd tsipkét hoz aszszonyink búbjára,