Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
jarnő József: Martinovits apát és kortársai Drága árt fog vetni csecsés portékára. Mi tőlünk elviszi a haszonra valót, Sok entzenbentzével tsalja a pazarlót, Utóbb majd jobbágyunk meg veti a sarlót, Hajós lesz s nem fogja megjárni a tarlót. Itt vagyon közöttünk a nagy vetekedés, Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés, Minél előbb jöhet erkölcs vetemedés, Mit mondasz, mire megy az ily vetélkedés ? Zemplén, Bereg, Ungvár, Szabolcs vármegyébenn, Van pénz, van eledel, van bor a pintzébenn, Mi kell több ? miért vesse életét kétségbenn A magyar, hogy több pénz jöjjön erszényébenn ? Láthatjuk, hogy az a magyar «úri konzervativizmus», amelyik magyarhoz nem illőnek tartotta a «csalfa kereskedést», a polgári társadalom kialakulásának kezdetekor felütötte már a fejét, — de azt is láthatjuk, hogy már ekkor sem «az úrhoz nem illő csalfaság» elgondolása állította csatasorba a nemességet, hanem sokkal inkább az a nagyon is tudatos elgondolás, hogy a kereskedelemmel és iparosodással járó polgárosodás végei fog vetni a jobbágyság intézményének, amennyiben lehetővé teszi, hogy a paraszt függetleníthesse magát a földesúri kényuralomtól. Az első versben pedig félnemagyarázhatatlan világossággal jelentkezik a gondolat, illetve a helyes felismerés, hogy amig a földművelés és állattenyésztés a nemest gazdagítja, addig a kereskedés állami támogatása egyértelmű a nemesi kiváltságok m egszüntetésével. A nemesség, mint társadalmi osztály és gazdasági érdekszövetkezet, nagyon természetesen szembefordult tehát az uralmát veszélyeztető reformokkal, s természetesen ugyanúgy megtalálta a harchoz szükséges jelszavakat és morális megalapozást, mint ahogyan megtalálta ezt mindmáig is a reakció minden megmozdulása. Kimondotta, hogy harcát a magyar alkotmányért és a magyar nyelvért viseli. Az ilyen jelszavak mindig lehetővé teszik, hogy olyanok is részt vegyenek a harcban, akik nem tartoznak ahhoz a társadalmi osztályhoz és gazdasági érdekszövétkezethez, melynek érdekeiért a harc folyik, sőt akiket esetleg gazdasági és társadalmi helyzetük épen ellenséggé predesztinálna. (Folytatjuk) JARNÓ JÓZSEF
