Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-10-01 / 8. szám - Zerdahelyi József: Líra a szakadék szélén
Zerdáhelyi József: Lira a szakadék szélén lett a vérének. Benne volt az. Mint apró sejtek milliárdjai. Néha mégis lehajtott a fehér rózsa feje. És olyankor a nagy csendességben mélységek nyíltak, forróság áramlott s a tengerek viharaiból zúgott a nász zenéje. Tavaszban eléje állott a lány. Vakító fehérség. Színes élet. Titok. Ismeretlenség. Vén gesztenyefák tüzeltek virágba, amikor megrészegedett az ajkától. És ment a nyomán. Szédülő fejjel. Széles nagy folyók sodrában és hegyeken és szakadékokon és szelíd nyári mezőkön. Maga elé tette a két virágot... A fehér rózsát úgy szórta széjjel. A semmibe. Véres indulatok gyötörték. Ragadták. Gyeplőiden rohanásba. És kiszakadt belőle az életfonál. Az asszony megérezte a télbe szaladó szellő lehelletét. Bizonytalan idegesen hajszolta napjait. Csupa mozgás volt az élete. Minden óra más gondolat. Gyötrődött. Egyszer azt hitte, összeroppan. És annyi szelídség költözött bele, mikor Gáborhoz szólt. Tegnap is ez volt. — Merre járt megint? Olyan jó, ha itt van velem. Gábor a keze után nyúlt. Beleölelte a két tenyerébe. Ráhajolt. A meleg emberszive dobogott felette. Az asszony szája halvány mosolyra nyílt. Nagy árnyas szemhéjjá elbújt a homloka alatt. Tágra nyitott tőle a szeme. Nagy magasságba nézett. Aztán lassan kihúzta a kezét a férfi ujjai közül. — Mondja, kinek udvarol most? —Senkinek. Alig, hogy szóltak, de az asszony minden szavában valami félelem reszketett. Pedig nem akarta. A férfi hangja... utolsó szó. Pedig nem akarta. Mégis minden szavával eltépett egy fonalat. És néha benne is megnyilalt valami éles fájdalom. — Holnap ? — Holnap. Ahogy a férfi végigment a kapuig a kis kerti utón, a kavicsok megnyikorogtak a talpa alatt. Valami elszánt szomorúság forrósága kúszott fel rajta a szivéig. Onnan aztán szétszaladt minden tagjába. Ez tegnap volt. És most menni kellene hozzá. Rövidre fogta a kantárszárat. Haza indult. A nyugtalansága átcsapott a lovára. Táncolt alatta. Habos hevedert oldott meg János rajta. A lányszoba hívta. Odatartott. Piros nyári virág nyílott benne.
