Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-03-01 / 1. szám - Darkó István: Égő csipkebokor
DARKÓ ISTVÁN: FÉgő csipkebokor Regény I. Az állomáson, Poprádon csakugyan várta a jegyző fia. Az előbbi jegyzőt, az öreg Csudayt a hadisegély és a jegyek miatt a forradalomkor elkergették. Papucsban és hosszuszáru gatyában lépte át a hátsó kerítést. A falu elhordta, kiette, megtépázta a házát, pedig uj szerzet volt a lakása kívül is, belül is. Éppen a fekete aratáskor tizennégyben teremtette magának Csuday. Helyette, már a csehek bevonulása után jött ez az uj jegyző. Nem látszott a cselekedetein, a szaván, a jó bokros bajuszán s a makra pipáján, amely ki nem szakadt a szájából, hogy ne magyar volna. Az bizonyos, hogy tudott szlovákul s azért nevezeték ki Gencsre. Gőzön volt a neve, titokzatosan Jakab hozzá, egészben Gózon Jakab. Az asszonyok ki is mondták rá hamarosan, hogy anyja zsidó, apja magyar lehetett, előbbitől kapta a csúf keresztnevét, utóbbitól a Gózont s most azért nem bizonyos, hogy micsoda őkelme. A jegyző fia Prágában tanult az egyetemen, orvosnak készült. Jóképű, erős fiatal úri ember volt. Egyszer sokat táncolt valahol a nagyvárosban s mikor hajnalban menni készült hazafelé, nem találta a téli kabátját. Nem tápászkodott, nem kereskedett sokat, fogta magát és kiskabátban ment haza a hideg reggeli télben. Utána kiadósakat köhögött, tarca kétoldalt behüppedt, a mellébe csipegő madár költözött. A Tárában időzött mostanában, onnan irta Bódi Gyurinak, hogy az állomásra is kimegy eléje. — Hogy utazott Gyuri ? — kérdezte a vonatból lelépő legényt. — Köszönöm, jól. — Fűtve volt a vonat ? — Nagyonis. Akkor is dőlt a meleg a fűtésből, ha hidegre állítottam. — Most gyerünk ide a Szláviéba, eszünk valamit, aztán autóba ülünk és felmegyünk a szanatóriumba. Éppen megüresedett mellettem egy szoba, lefoglaltam magának... A csomagja hol van ? — Kosaram van. Én bizony azt odaadtam a hordárnak. Ötös számú volt. — Megkeressük és szólunk neki, hogy tegye fel az autóra. Az ötös hordárt hamar megtalálták és elirányitották az állomás előtt veszteglő autókhoz. — Mért nem vonulunk fel villamoson ? — kérdezte a legény a jegyző fiát. Ez nevetett és bekapta az estszürkületi, párás levegőt. Beleköhögött a zsebkendőjébe, az egyik ujját felemelte, beszédje elébe rázogatta, de alig tudott szóhoz jutni: — Urak vagyunk Gyuri. A szanatóriumnak autója is van,
