Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-01 / 8. szám - Gömöry János: A szlovenszkói magyar lélek

Gömory János : A szlovenszkói magyar lélek elválasztja és más érdekkörbe csatolja őket. Az egyszerű falusi embert a lét harcában egyedül a kenyér érdekli. Nem csinál lelkiismereti kérdést, ha magyarságáról van szó. A faji érzés még jó ha ösztönösen él benne. „Eddig Magyarországban lak­tunk, hát magyarok voltunk ; de most már a csehek az urak, nekünk is ehhez kell igazodnunk.“ Ezt én magam fülével hal­lottam egy bodrogvidéki magyar asszonytól, aki ráadásul büsz­kén mutatta, hogy a fia nevét a tanító ur a bizonyítványban Kié-nek irta be. De a magyar nyelvterületen lévő különböző magyar városok lakosságában sincs meg a sorsközösség tudata. Beregszász és Rimaszombat például ugyan micsoda kapcsolato­kat ápol, tart fenn ? Nem mondom, külön-külön jó magyarok és tesznek is, áldoznak is magyarságukért. így tiszteletet paran­csoló a beregszászi középiskolai magyar internátus megterem­tése. Többet ér ez minden szép beszédnél és magunk dicsőíté­sénél. Ám az ilyen megmozdulások helyi jellegűek s nem szív­ügyei az ittélő összmagyarságnak. Nincs még meg a sorsközös­ség magasztos érzése, nem született meg még a szlovenszkói magyar lélek, amely összehozza, közös célok kitűzésére s azok megvalósítására serkenti az ittélő magyarságot. Persze, mig magunk urai voltunk, megszoktuk az állami támogatást. A magyar kultúra ápolását máskép nem is tudtuk elképzelni: összeállóit a deputáció s ment a miniszterekhez és hozta vígan a szubvenciót. — Ma ezt ugyan hiába tesszük. S mivel a szubvenciók késnek, szidjuk a kormányt s ezt állítjuk oda bűnbaknak, ha sorsunk mind rosszabbra fordul. Kétségkí­vül az ittélő magyarságnak igen sok esetben van oka a panaszra s hiba is volna ezeket elhallgatni, ám a legnagyobb baj az, hogy a magyar társadalom ma sem jutott tudatára annak, hogy minden külső támogatásnál többet ér a testvéri összefogás és a nagy hangzású frázisoknál a csendes kitartó munka, amely nélkül még a legnagyobb anyagi támogatás mellett sincs siker, áldás. Már a prevrat után összekerültem egy nagyszebeni szász lelkésszel, aki sajnálkozva említette, hogy a szepességi német­ség, ez az értékes kulturnép, lassanként felmorzsolódik, eltűnik a szláv tengerben. Mire én azt kérdeztem, hogy van az, hogy viszont az erdélyi szászok meg tudják tartani pozíciójukat ? Ennek titka szervezettségünkben van, mondotta. Miközöttünk nincs nézeteltérés, ha létünkről van szó. Kulturális, gazdasági és politikai téren összetartunk, egyek vagyunk. Egy a lelkünk. Szervezettségük megvilágítására felhozta a nagyszebeni ev. egy­házeljárását. A központi lelkészi hivatalban mindenkinek meg­van a törzslapja. Töviről hegyire ismerik ott mindenkinek a csa­ládi életét, anyagi helyzetét, ragaszkodik-e az illető nemzetisé­géhez stb. Minden utcában egy ott lakó lelkes szász férfi vagy nő számon tartja az utca szász lakóit s ha erkölcsi, vagy anya­

Next

/
Oldalképek
Tartalom