Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Figyelő - Győry Dezső: Ifjúsági mozgalmaink két oldala
Figyelő de legfőkép gazdasági tekintetben érvényesül s a magyarság százezreit máig szinte egyforma, de igen alacsony életszintre — proletarizálta. A proletársorsu és elproletarizálódott magyarság minden életmegnyilvánulásába veszedelmesen és komoran szól bele ez az eszköztelenség, a hatalmi és kormányzó eszközök hiánya, a koldus-nivó és a hármas nyomás hatása alatt a soraiban egyre inkább dúló lelkibetegség: a börtönpszichőzis, ami a nagykeservesen mindmáig megőrzött értékeit is veszéllyel fenyegeti. Mindezeken a bajokon a fiatalság nem képes egymaga segíteni. Egyedül a kisebbségi magyarság egészének lehet ez hivatása, illetve változtató akaratát a fiatalság is csak a kis magyar kényszerkollektivum egységes erején át juttathatná diadalra. Ehhez azonban legelsőbb is az kell, hogy a fiatalság uj szemlélete, korszerű mentalitása meghódítsa a magyar kisebbség nagyobb részét. Ifjúsági mozgalmaink históriája azonban éppen itten mutat föl fogyatékosságokat. Ezeket a fogyatékosságokat tudatosítanunk kell, hogy leküzdhessük 4. Fogyatékosságok mutatkoztak a magyar kisebbségen túl kifelé, és a magyar kisebbségben befelé. Vegyük sorra az előbbieket. Ilyenek: — a kisebbségi ifjúság (mely 1924-ig mondhatni csak a magyarországi egyetemekre tódult s csak ezidőtájt szállta meg Prága, Brünn, Pozsony idegennyelvü egyetemeit) bátran mondhatni, mindmáig nem mérte még föl teljes súlyában annak az államnak politikai struktúráját, amelyben él s amelyben nem csak élni, de megélnie is kell. Ennek nem mond ellent a sok „ténymegismerés“ és „valóság-analízis“ hangoztatása sem. (Ezek inkább az öröklött ballasztoknak s feleslegességeknek leépítésénél játszottak szerepet.) A kisebbségi fiatalság minden megnyilvánulásánál érezhető volt az is, hogy nincs tisztában közvetlen életkörülményei kényszei üségeinek jelentőségével s lényegével.— A kisebbségi helyzet érzelmileg felérződött benne, tudatosult, de alig vált gyakorlati védekezéssé s útkereséssé. Főoka egy semmiképen sem ellenszenves érzelem. Fiatalságunk állandóan „a magyar glóbusz“-on képzelte s véli magát. (Ezért érdeklődött harcaiban ellenfél után inkább a magyar, szorosabban a budapesti magyarság között, világnézeti, kulturális, sőt politikai tekintetekben is). Érzelmi forrásból folyó egyoldalúság itt az ok, — — nem ismerte föl fiatalságunk a csehszlovák köztársaságnak azt a sajátosságot sem, hogy ez egész beléletét a politikai pártokra, tehát a pártpolitikára építette s építi fel. A demokrácia csődje (fűszerezve rengeteg áldemokratikus nyűgtől) fiatalságunk szeme előtt játszó
