Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Figyelő - Győry Dezső: Ifjúsági mozgalmaink két oldala
Figyelő dik le s dacára hogy ezt a csődöt még nem is likvidálták, hogy az úgynevezett demokratikus pártpolitikára rakott épület ott áll a feje fölött, ennek sem hibáival, sem megjavításának eszközeivel, sem pótlásával nem foglalkozik : egyszerűen napirendre tér mellette. — Csak a megállapításnál marad: ami e téren itt van, beteg, — — ellentétben a korfordulók nagy fiatalságával (sok kvalitása pedig megvolt hozzá) tán fenti okok miatt a kelleténél jobban félrehúzódott a tényleges közélettől s szeparálódott az intellektuális-főiskolás mozgalmak szükebb határai közé, — s végül, nem utolsó sorban fentiek következményekép is — több esetben s főleg az utóbbi évek folyamán, húzódott attól, hogy akcióbázisául a magyar népet, a magyar dolgozó tömegeket, s az intelligenciát egyaránt magába foglaló nemzetet, napi politikai megfogalmazással élve : a magyar nemzeti gondolatot jelölje meg. Magam tudom legjobban, hogy ez elsősorban stiláris kérdés, fogalmazási kérdés a fiatalság 99 százalékánál s mikor ezt a „magyar gondolattal“ pótolta, a korszerű „nemzeti gondolatot“ értette alatta. Ez a vonakodás azonban a félreértések és a felesleges erő- és szófecsérlés lavináit zúdította a nyakába s hogy az uj mentalitás még nem az egyetlen tömegvonzóerő, annak első sorban ez a fogyatékosság az okozója. Hogy a fenti fogyatékosságok előidézésében vagy meg nem szüntetésében a magyar politikai pártok, ezek exponensei és alkalmazottai, a magyar pártsajtó, általában a hivatalos magyar vezetőség milyen szerepet játszottak, — mert játszottak —, arra még rátérünk. 5. A magyar kisebbség életén belül mutatkozó fogyatékosságok részint az előbbiekből folynak: Legfontosabbak: — az ifjúsági mozgalmak vezető emberei — a hiányos valóságismeret miatt — sok esetben pártpolitikai manőverek vagy pártpolitikusok sakkhuzásainak engedelmes vagy kényszerű eszközeivé váltak és nem tudták felismerni (a Sarlót pl. felszippantotta a kommunista párt) a zsinórokat, amelyek mozdulataikat rángatják, — a keletkezett zavaros és fonák helyzetekben kényszerűségből is (legtöbb esetben csak ebből) meggondolatlanul néztek segítség után s ilyen kapkodások zúdították rájuk az opportunizmus vádját, a szó pártpolitikai értelmében, — — mindezek összhatása aztán a legnagyobb fogyatékosságot eredményezte: azt, hogy ez a kiváló képességű, jó összetételű s felkészült fiatalság egyre inkább elvesztette korformáló s közélet formáló szerepét a mában, a mai társadalom életében s intézményeiben. Kezdeményező és iniciativ javító tevékenységét nem bírja elkezdeni eredményesen, mert nem ismertette el kritikai szerepét a magyar közéletben. Ez a pont,amelynél vereséget vereségre szenved, holott szándékainak tisztasága megadja neki az erkölcsi alapot. így minden sérelme
