Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Egri Viktor: Csúf Ádám élete

Egri Viktor: Csúf Adám élete

volt moziban, ösztönös védekezés volt ez, nem járt emberek’ közé, de a szörnyű arc delejezte, mintha álomban járna, bebotladozott a pénztárhoz. A játék már folyt. Valaki a kezén fogta és villanylámpájával a helyére kalauzolta.

Lélekzethalva figyelt. Mámoros kínokkal érezte, milyen megtört élet robog fenn a vásznon. Aztán hirtelen fényesség öntötte el az embermelegtől fülledt termet. Valaki felsikoltott, Ádám szomszédja megrettent tekintettel maga elé kapta a kezét. Egy pillanat alatt vad kavargás támadt. Ádám úgy érezte, hogy éles karmok nyúlnak felé és meztelen húsát tépve vonszolják kifelé. Csak a havas utcán tért magához.

Ki volt közösítve emberből, Istenből. Nem kellett senkinek, a teste, a lelke se. Átokkal vert élet volt, százszor megátkozott. V.

Azon a télen utoljára járt orvosnál Ádám. Az Ítélet nem másult, mióta apja járt vele a pozsonyi klinikán. Elvérezne a kések alatt.

Roppant izmait bénán vitte vissza a géphez. Azóta ki se került mellőle, még éjszakára se. Ágyat vetett magának a szerszámkamra sarkában. Az ebédjét a fütő felesége hozta, ha másvalaki a gépházba tévedt, a homályba menekült.

A feje deresedett, a háta meggörnyedt, pedig még harminc esztendős sem volt és forró, égető gerjedelmeit asszony még nem hütötte.

Csak a tavaszi estéket nem bírta, mikor a gőzgép szelepét megeresztve nyugalmat parancsolt a gyárra és az orsózó lányok hangos tercierével vonultak el a gépterem előtt. Ki kellett állnia az ajtóba, hogy szembenézhessen ezzel a viharos harsogással és színnel és szaggal, ami a lányok hangjából, ruhájából és ringó, kellető járásából feléje áradt. Ép félszeme bogara mögül figyelmes, vetkőztető fények sütöttek és lihegett, aprón fulladozva kutyamód, hogy a lányok ne hallják. Azok rá se hederitettek. Megszokták, hogy bálvánnyá meredve az ajtóban áll.De

egy estén Annié, egy égettképü orsózólány ránézett. Egy pillanatig tartott ez, a halk köszönés, amikor elhaladt és a mosoly, amely a száján szétterült. Mintha égi kaput tárt volna vele, Ádám szédülten belehullott mosolyába, mély örvényes érzéssel.

Éjszaka az orsózó lány meztelenségével álmodott. Áradt belőle a tavasz és hívta és gyújtotta. íves csípejéből virágkehelyként szállt fel a teste, keble érett halmaival. Rohanó vérrel támadt rá. És elgyötörtén ébredt, mint régen, mikor első lázak érlelték férfivá.

Másnap orgonaággal dobta meg Anniét és a lány megint nevetett. Kamrájában elővette tükrét Ádám. Hát lehet ez is? Halk