Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Egri Viktor: Csúf Ádám élete

Egri Viktor : Csúf Adám élete

ujjongás kélt benne, hogy valaki embernek látja s a szeme nem pereg le. róla. Nem sajnálattal, de emberséggel nézi. Egy csepp-csepp emberséggel. Még annyit sem kiván, csak a megtűr ést, hogy mindent a lába elé rakhasson és vére verejtékével szolgálhasson érte.—

Maradhass, Annié ! — szólt a lányra szombat este

Annié megállt, kiváncsi képpel.

— Maradhatok.—

Elfogadtad a virágomat, elfogadnál mást is ?

— Mit?—

Engem !Annié

nevetett erre, hosszan sikongva, hogy a kapunál járó lányok visszafordultak. A hasát tartotta, úgy nevetett, rázkódott belé és a könnyei csurogtak csiklandós kedvében.

— Bolond ! — mondta és a lányok után szaladt. Valamit sugdosott velük és egy tucat torokból viharos kacagás buggyant. Ádámot nézték s a testűket rázta a jókedv.

Ádám egy pillanatig nem értette, mi történt vele, miért neveti ki Annié és miért integetnek viháncos kedvvel a lányok. Aztán összecsuklott mint a szélütött. Rettentő szégyen fullasztotta, azt hitte, hogy a szive helyén malomkerék forog és menten elpattant minden ere benne. Odavánszorgott az ágyához és ráhanyatlott, mint egy rongy.

Hamuvá lett minden. Mi történt ? Miért gyújtotta fel mosolyával Annié, hogy annál halálosabb örvénybe taszítsa ?

Nem értette, hogy csak a tavaszi este mosolyát látta Annié ajkán, amivel egy beteg kutyát is megsimogatott volna.

Amikor felállt, tudta mit kell tennie.

Visszament a terembe, fölszitotta a kazán parazsát és újra elindította a gépet. Fent, a vaspallón hallgatta, mint rázkódik roppant szívverésétől a terem fala és mint dübörög a hangja a némaságba temetett gyáron át.

Könnyek csorogtak arcán és a lélek följajdult benne :

— Úristen, a képmásodra teremtettél engem is !

És megragadta a lenditőkerék csattogva járó szíját, mintha súlyát a földön hagyná, úgy suhant a magasba és jaj nélkül hullott a mázsás acél alá.

EGRI VIKTOR