Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Egri Viktor: Csúf Ádám élete
Egri Viktor : Csúf Ádám élete maszosodó testét. Fölrémlett egy orsózó lány arca, elmosódva, nehéz ködökből integetett felé s ilyenkor elgyötörtén ébredt. Nyugtalan nyár volt ez. Ádám tizenhat éves lett és a forró augusztus menetelő katonák énekét hozta a gépházba. Ádám kiszaladt az útra. Bokrétás legények végtelen sora marsolt a porban. Északról, őrtálló hegyek felől moraj rémitett tikkadt éjszakákon. A távoli front ágyudörgése volt.. Ádám nótás vonatokat látott eltűnni a hegyek felé és éjjel hallgatag vöröskeresztes kocsik sora kisértett a gyár mögötti pályatesten, délfelé lopakodva.Egy nap Ádám is sorozó bizottság elé került. Kitárt meztelenséggel állt a mérőléc alatt, oldalt fordult arccal. Az ezredorvos elégedetten pihentette tekintetét szálas alakján, de amint meglátta bedagadt jobbszemét, a félorca elrettentő csúfságát, intett a következőnek. Ádám teste itt sem kellett. Hiába kínálta másodszor és harmadszor is pattanásig feszitett izmaival. IV. Csúf Ádám élete még szorosabbra fonódott gépeivel. Mióta mesterét elvitte a háború, a gépház ura lett. Olajozó kannájával úgy járt a gépet körülölelő vaspallón, egyenletes szívverését figyelve, mintha óriásgyermeke alvó testét őrizné. A felvirradt békenap sem hozott változást, csak a kenyeret tette puhábbá. Nagyanyját eltemette ebben az esztendőben. Ott maradt a házban, magányos férfiságában, gyötrő gerjedehneivel. A város terjeszkedett, gyárak nőttek ki a földből. A folyóparton takaros villák épültek s uj emberek jöttek tele újsággal és idegenséggel. Ádám körül mozgolódni kezdett a türelemre korbácsolt tömeg. A mozgás fölkapta és vitte előre az embereket. Bérharcok, sztrájkok jöttek. A vihar fölsurolt Ádám életéig és fölkapta a hátára. Uj látókör fényeit érezte szélesedni. Mohón kutató 'értelme élesen figyelt a mozgalmakra. Fiatal éber érzékeivel beletapogatott, könyvek után nyúlt és mohón szívta magába ezt az uj világot. Érezte, hogy magányos élete kikerekedik és értelmet kap. Tanulnia kell, hogy ő maga is taníthasson. Az élete nem lesz céltalan, ha a gyötrelmekkel szerzett tudás másba plántálódik. Élni kell, nem magunkért, hanem azokért, akik a homályból jönnek és támasztalanul keresik a kenyér rögös útját. Mikor a szakszervezetben először fölszólalt, beléfojtották a szót. Érezte, hogy csúfsága parancsolja rá társaira a dühöt Szégyen, harag s fájdalom szorította össze a szivét, de magába hullva hallgatott és elvonult.Egy téli estén megdobbant lélekkel gyökeret vert a lába a városi mozi plakátja előtt. Idétlen szörny tekintett rá és alatta véres betűkkel lángolt; A notredame-i toronyör< Még sohasem
