Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai

Jarnó József : hlartinovits apát és körtársai ellenségeit, hanem a nincstelen tömegekben, s szívesen »zövetkezett volt elnyomóival. A nemesség pedig, miután a gazdasági és politikai hatalom kizárólagos gyakorlására már nem volt lehetősége, elfogadta a szerepet, melyet a polgári társadalom szánt neki: helyenkénti hatalmi helyzetének megfelelően egyes országokban egyenrangú szövetségese, más országokban pedig zsoldos serege lett az uj uralkodó osztálynak.

Magyar országon, ahol a «harmadik rend», a köznemesség, nem hatalmat reprezentált, hanem csak állandó forradalmi veszedelmet, — hiszen a majdnem paraszti szegénységü köznemesség számára nem nyíltak olyan gazdasági lehetőségek, mint amilyenek a nyugati polgárság hatalmát alapozták meg, — más fejlődést vettek a dolgok. A feudális társadalom itt is koncesszióra kényszerült, de nem bukott meg, csak átalakult, — mint állami, megyei hivatalnokokat s katonatiszteket fogadta zsoldjába a köznemesség tömegeit és ezeknek segítségével biztosította a sima átmenetet a kapitalista termelési rendbe, mely azonban Magyarországon még a XX. századba is átmentett egy sereg feudális jellegzetességet.

A XVIII. század végén azonban a magyar feudalizmus még ugyanúgy nem számolt a dolgok fejlődésének ilyen lehetőségével, aminthogy a francia forradalom polgársága se hitte, hogy az uj gazdasági és társadalmi rendet, a császárságon és a Bourbonok visszahívásán keresztül, az arisztokrácia hathatós támogatása mellett fogja konszolidálni.

S érdekes kuriózuma a kornak, hogy az 1780-as években két oldalról fenyegette forradalom a magyar uralkodó osztályt, nemcsak az elnyomott rendek részéről, de felülről is, mert az uralkodó a maga hatalmi eszközeivel tulajdonképen ugyanazt a forradalmat akarta győzelemre segíteni, mint amelyik az elégedetlen, gazdaságilag és politikailag egyaránt elnyomott tömegek részéről fenyegetett.A

véletlen ugyanis úgy hozta magával, hogy ebben a korban olyan ember foglalta el Mária Terézia trónját II. József személyében, aki maga is a kor polgári forradalmának volt reprezentánsa. II. József reformeszméi ugyanis nem mozogtak azon a sekélyes nívón, mint azok a reformeszmék, melyeket Európa akkori fejedelmeinek többsége, «a fel világosodott abszolutizmus uralkodói« igyekeztek megvalósítani. A polgárság közéleti jelentőségének növekedését ebben a korban már nem lehetett figyelmen kívül hagyni és az európai fejedelmek, XVI. Lajost kivéve, nem is követték el ezt a hibát, de engedményeket tettek a polgári követelések és eszmék irányában. II. József azonban tovább ment ennél: a feltörekvő osztály oldalára állt, s szembefordulva a főurakkal, valamint a katholikus klérussal is2 országaiban még a polgári osztály öntudatosodása előtt