Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Jarnó József: Martinovits apát és kortársai
Jarnó József: Martinovits apát és kortársii gyarországon is forradalmi volt a szellemiség. Nem azért, mert »Íróink olvasták az enciklopedistákat, Voltamét és Rousseaut«, sőt még azért sem, mert «hatottak rájuk a francia forradalom eszméi«, — hanem azért, mert itt is sötét elnyomás, borzalmas tömegnyomor és egy már csak szuronyokkal alátámasztott, idejétmulta gazdasági és politikai rendszer jellemezték a viszonyokat. Nagyon szép a költői magyarázat, amelyik azt mondja, hogy »Bacsányi János megmámorosodott a francia forradalom eszméitől«, de azt hiszem, hogy a jobbágysorból kikerült Bacsányit, akinek édesatyját, a lázadó és lázitó foltozóvargát, még példaadás kedvéért végigkorbácsolták a vármegyén, talán mégis más izgathatta forradalmasra, mint az a kétségtelenül ugyancsal< feháboritó tény, hogy Franciaországban XVI. Lajos uralkodása idején a nép sora egyre rosszabbra fordult. Kétségtelen, hogy Kazinczy Ferenc meg akarta reformálni a «darabos« magyar nyelvet s ezzel «forradalmat« csinált az irodalomban. Azonban, ha Kazinczy csak ezt a forradalmat hirdette volna, akkor a pesti hétszemélyes tábla aligha Ítélte volna fej- és jószágvesztésre, mely büntetést aztán csak a királyi kegyelem enyhítette hét esztendei kemény várfogságra... Sokan tudják, hogy Budán a XVIII. század végén lefejeztek néhány embert, hiszen a királyi palota alatti teret is ennek a dicsőséges cselekedetnek az emlékére nevezték el »Vérmező«nek. De a!zt már lényegesen kevesebben tudják, hogy ekkor a XVIII. század magyar szellemiségének legjelentősebb alakjaival végzett a hóhér pallosa. Kevesen tudják, mert ezeknek az embereknek a munkáit nem tanítják a középiskolákban. Ezeknek az írásoknak csak kisebb része jelent meg könyvalakban, de ezt a kisebb részt is máglyán égette meg a budai Vérmezőn a hóhér. A nagyobbik rész kéziratban maradt: a korabeli cenzúra nem engedélyezte a kinyomatást, — ezeknek egy része levéltárakban, múzeumokban porosodik. Azoknak, akik egy kissé gondolkozva forgatták a magyar irodalomtörténet tan- és kézikönyveit, feltűnhetett, hogy csodálatosképen nincs magyar tudományos irodalom. Van vers és próza, dráma is akad, — de tudományos irodalom nincs ! Feltűnő és furcsa dolog: az angol Spence, Hall és Adam Smith, a német Heinse, Wieland és Fichte korában Magyarországon senki se foglalkozott szociológiával, közgazdasággal? Dehogynem ! — a szociális kérdésnek, csakúgy mint a gazdasági problémáknak gazdag irodalma volt Magyarországon a XVIII. század végén. Ez az irodalom még európai viszonylatokban is komoly értéket reprezentált, — de az íróik nem kerültek bele a magyar nemzet egyetemes irodalomtörténetbe... Hajnóczy József, Martinovits Ignácz, Nagyváti János, Battyá-
