Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Kovács Endre: Irodalom és kapitalizmus
Kovács Endre : Irodalom és kapitalizmus ték a kort, melyben éltek, míg a mai iró szerinte nem ismeri. Brentano felvetéseiből homályosan bár, de mégis előtükrőződik az új regény alternatívája. Két nagy regényforma tör elő napjainkban s bontja meg átütő erővel a könyvtermelést. Az egyik az u. n. pszichoanalitikus regény, melynek a hazája Franciaország s amelyet a Taine korából kiinduló lélektani regény folytatásának tekinthetünk. A másik a riportregény, melynek nincs elődje az irodalomban, legfeljebb az újságírásban s amelynek főképviselőit egyaránt megtaláljuk Amerika és a Szovjet irói között. Az új szocialista irodalom legértékesebb termékeit sorozhatjuk ebbe az irányba, ide számítva a gyárak, az üzemek életéről szóló beszámolókat is, melyek az utóbbi években olyan nagy mennyiségben jelennek meg főleg Németországban és Amerikában. Az analitikus regény hazája kétségenkivül Franciaország, itt gyökerezik legmélyebb tradíciója s a mai francia könyvtermelés nagy százalékban lélekrajzi regényekből áll. Folytatása ez a Balzac és Flaubert által képviselt lélektani regényiránynak, természetesen bőven felspékelve az utolsó ötven év pszichológiai ismereteivel. A freudizmus annyi ellenállás után végleges diadalt aratott Franciaországban s népszerű jellegénél fogva a modern regényirodalomban is megtalálta nagyszámú kifejezőit. Azt lehetne mondani, hogy ez az új lélektani regény valamennyi lélektani megismerés között kizárólagosan a pszichoanalízisre támaszkodik s belőle állítja fel problematikáját. A családi háromszög elcsépelt vigjátékspecialitásain kívül egy új momentummal gazdagodott a francia regény : a sexuálpszichológia kanyargó, kimeríthetetlen eseményszövevényeivel. A freudi komplexum-ember a maga neurotikus jelenségeivel helyet kér és kap az irodalomban. Csodálatos, hogy a francia szellem, melynek világossága kezdetben kézzel-lábbal hadakozott a pszichoanalízis gyanújának az árnyéka ellen is, milyen hamar megbarátkozott az új tannal. Igaz ugyan, hogy soha senki még olyan éleslátással nem teregette napfényre a műalkotás rejtegetett titkait, mint éppen Freud s az egész pszichoanalízisben van egy kezdetleges inditóerő, mely ezt az exakt tudományok szélső határán mozgó tant ellenállhatatlan vonatkozásba hozza a népszerű irodalom termékeivel. Mégis csodálatraméltó ez a nagy terjeszkedés. Az analitikus regény a modern, meggazdagodott stílus formája alatt nagyszerű lehetőségeket rejteget a megfigyelő, analitikus elme számára. Témaválasztásában, feldolgozásában, mindennemű társadalmi vonatkozásában százszázalékosan polgári regény ez, mint ahogy a pszichoanalízis is a polgárság ideológiai kifejezője. Az egész freudi komplexum, a sexuál-ethika mindmegannyi fontos és kevésbé fontos kérdései kizárólag a polgári- és a középosztály életének a problémái s nem a munkásságé. Nem azért, mintha emennek nem volnának meg mindezek a jellemző tünetei, hanem mert a munkásosztály a maga erősen materiális érdeklődésével a mindennapi kenyérharcok közepette
