Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1932-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: Meleg eső indult… vihar lett belőle

Meleg eső indult... vihar lett belőle

— Toronyay Gábor sodródása — (6-7)

Nagy iramot vett az idő Gábor feje fölött.

Művelte a földjét gondosan és büszke volt, ha az országúton megálltak az urak és a parasztok, hogy ránézhessenek a tagjára, ahol feketéllett a búza májusban és nehéz kalászokat nevelt aratásra. Répa sorzott, dohány terpeszkedett. Le is szálltak a kocsiról a csodálatos szárú kukorica melleit, ránéztek az egyenesre nyirt árpára, loptak is belőle egy kalászra valót és jártak hozzá zsákos szekérrel vetni való magért.A

falumozgalomnak nagy és erős úri vezetői akadtak, parasztok nőttek melléjük és eljöttek a tanyai házba, ha valahol gyűjteni kellett embereket a gazdaszervezetnek. Gábor mindig készen volt és szenvedélyes örömmel csinálta a falukeltést. Nagy mozgással ment a munka és a vetőmag, a trágyakezelés, a szántás, az állattenyésztés tanítása nyomán mindig uj ideák támadtak. Uj nyílások szakadtak a felleges egén a parasztnak és besütött rajtuk a nap a meszelt házak közé. Hozzányúlt a munka a »szegénységhez« is, ránézett a bajára a zsellérnek, cselédnek. És falukáté szedte lassan törvénybe a falusi embert, meg az életét. A nagyszarvu magyar tehén, meg a felemás riska helyére piros foltos nehéztestü marha került. Az egy tehénke helyére két címeres svájci tejgyár. A rozsdásodó kis zsétárt eldobták, egy fejés se fért el benne, s hordták a meleg habzó friss tejet hajnalban és este a szövetkezet fölözőgépjére. A sziliét ott hagyták, csörgő pénzért, a maradékot hazavitték a gyereknek, a malacnak. Nagy trágyahegyek nőttek az udvaron. Feketébb lett tőle a búza sása, vastagabb a kukorica szára, nem győzte a szekér a répát ősszel. És megszépült a falu, szebbek a házak, szebbek a legények, a lányok és kevesebbet szántott gondparaszt az emberek homlokán.

Pendült a falu Isten napja alatt.

Gyűlölt a garas tőle a városi boltosládákba, műhelyekbe.

Vasárnap vagy téli estén begyűjtötték az embereket a kis házak földes szobájába. Eleinte csak néhány szál jött el belőlük, később izzadtra zsúfolódtak a megevett levegőtől haldokló pelróleumlámpa alatt.

Beszéltek a szervező emberek:

— Tanulni kell, olvasni, okosodni, hogy megmutassuk magunkat, hogy emberek legyünk. Ki kell nézni a falu határán túlra. Az idő fordul, halad, vele kell tartani, nem úgy mint eddig,