Magyar Irás, 1932 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1932-09-01 / 7. szám - Zerdahelyi József: Meleg eső indult… vihar lett belőle
Zerdahelyi József; Meleg eső indult... vihar lett belőle hogy csak megállottunk a barázdán és ócska rossz szerszámmal, gyenge marhával turtuk a szegény földet azért a néhány szem búzáért. Kétannyit termelni fele munkával. Másra is kell az idő, hogy könyvet is kezünkbe vehessünk, hogy többjobb kenyér legyen, és a falu felé forduljon a város is és megbecsülje a kérges tenyerét a dolgozó, okos és tanult és világlátott földművesnek mindenki. A szó nyomán összenéztek az emberek, aztán ráírtak a papírra esetlen nehéz kezekkel faluszinü betűket. Egyforma volt az irás egy faluban, a tanítómester tanításához igazodott a betűk hasa. A pénzt is elhozták. Többnyire az asszonyok, mosolygósán is, de leginkább mogorván parasztfösvénységgel. Egyik másik belekapott a nyelvével a hites urába: — Megint ráirt a papírra kigyelmed, költi a sovány garast. És bejárt a házakba a Gazda újság rendesen. Uj hang került a vasárnapi templomhidra. A városba, a műhelyekbe. Perpatvart kavart. Viharoknak lett az anyja. Pedig csak kenyérsütés volt mindenki asztalára. Egy napon összehívta a vezetőket a gazdasági egyesület elnöke. — Nagygyűlést kellene tartani — azt mondta — de annyi népet rendben tartani nem könnyű. Szervezni kellene rendtartókat, gárdát. Tetszett a gondolat. Gábor lett a hadnagya a gárdának. Keményen fogta őket, katonásan. Hozzáillett a természete. Dankó Pesta ott volt a kezénél és elment a hire a gárdának mindenfelé. A főispán jelentést diktált a titkárja tollába: — írd kérlek. Szigorúan bizalmas. Figyelemmel kisérem a gazdasági egyesület tevékenységét. A mód és eszközök nem felelnek meg a kormány intencióinak. A parasztot izgatja. Gábor benne élt a munkában a leikével, a szivével. A vadsága mélyen belül zsúfolódott, megvasalt kapu zárta és ha mégis kipattant néha, mire kisistergett a gőze, többnyire nevető embersorsok hordozója lett.így szállott felette az idő rohanvást. A legnagyobb erő azért Márta volt benne. A szerelme, a szenvedélye, a szelídsége és a haragja. Hozzátapadt a munkája mind, és a hét mindennapján odajárt az asszonyhoz a szeméért, a hangjáért. Töltött belőlük a poharába és uj energia fakadt, uj szellemiség szóródott rá az együttesből. És nőtt ki az emberek
